pkd

Úgy tű​nik, nem​csak Dis​ney​land üd​vöz​le​tét tol​má​cso​lom Önök​nek, de Mor​ti​mer Sn​er​dét is. Ez a sor​sa az
író​nak, aki teo​ló​gi​ai tar​tal​ma​kat re​mél be​le​vin​ni a mű​vé​be. „A már​ka​név kez​det​ben az Is​ten​nél volt. Min​den
ál​ta​la lett, és nél​kü​le sem​mi sem lett, ami lét​re​jött.” így száll​nak el a szép re​mé​nyek. Re​mél​jük, Is​ten​nek
van hu​mor​ér​zé​ke.
Vagy in​kább azt kéne mon​da​nom: re​mél​jük, a már​ka​n​év​nek van hu​mor​ér​zé​ke.
Ahogy már ko​ráb​ban is mond​tam, a két alap​kér​dés, ami fog​lal​koz​tat írás​kor, a kö​vet​ke​ző: „Mi a va​ló​ság?”,
és hogy „Mi tesz au​ten​ti​kus​sá egy em​be​ri lényt?” Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy most már lát​ják, nem
vol​tam ké​pes vá​laszt adni az első kér​dés​re. Van egy ki​tar​tó in​tu​í​ci​óm, mi​sze​rint a Bib​lia vi​lá​ga szó sze​rint
va​ló​sá​gos, ám el​fá​tyo​lo​zott hát​tér; ami so​ha​sem vál​to​zik, és a te​kin​te​tünk elől el van rejt​ve, ám a ki​nyi​lat​koz​ta​tás
út​ján hoz​zá​fér​he​tő. Ez min​den, ami​vel elő tud​tam áll​ni – misz​ti​kus él​mé​nyek, ér​ve​lés és hit ke​ve​ré​ke.
Még​is sze​ret​nék mon​da​ni va​la​mit az au​ten​ti​kus em​be​ri lény jel​lem​ző​i​ről, erre a kér​dés​re ugyan​is
meg​bíz​ha​tóbb vá​la​szo​kat si​ke​rült ta​lál​nom.
Az iga​zi em​ber, az au​ten​ti​kus em​ber olyas​va​la​ki, aki ösz​tö​nö​sen tud​ja, mit nem sza​bad meg​ten​nie, ezen​fe​lül
el is zár​kó​zik meg​té​te​lé​től. Vissza fog​ja uta​sí​ta​ni, még ak​kor is, ha ez kel​le​met​len kö​vet​kez​mé​nyek​kel
jár szá​má​ra, és azok szá​má​ra, aki​ket sze​ret. Ne​kem ez tű​nik az át​lag​em​ber le​he​tő leg​hősibb ma​ga​tar​tá​sá​nak;
ne​met mon​da​nak a zsar​nok​nak, majd hig​gad​tan vi​se​lik az el​len​ál​lás kö​vet​kez​mé​nye​it. A tet​te​ik pa​rá​nyi​ak,
a leg​több​ször ész​re sem vesszük, a tör​té​ne​lem se jegy​zi fel őket. A ne​vü​ket el​fe​lej​tik, de ezek az
igaz em​be​rek nem is kí​ván​ták, hogy meg​je​gyez​zék őket. Fur​csa​mód, hi​te​les​sé​gü​ket nem ab​ban lá​tom, hogy
ha​tal​mas tet​te​ket akar​nak vég​hez​vin​ni, ha​nem sok​kal in​kább a csen​des vissza​uta​sí​tás​ban. Lé​nye​gé​ben nem
kény​sze​rít​he​tők arra, hogy azzá vál​ja​nak, amik nem.
A ha​mis va​ló​sá​gok, me​lyek​kel min​ket vesz​nek cél​ba – ezek a szán​dé​ko​san lét​re​ho​zott ha​mi​sít​vá​nyok
soha nem ha​tol​nak el az igaz em​be​rek szí​vé​ig. Fi​gye​lem a gye​re​ke​ket, amint té​vét néz​nek, és elő​ször meg​ije​dek,
hogy va​jon mit ta​nul​nak be​lő​le, az​tán rá​jö​vök, hogy őket nem ront​hat​ják meg és nem te​he​tik tönk​re.
Néz​nek, hall​gat​nak, meg​ér​te​nek, és az​tán, ami​kor és ahol szük​sé​ges, el​uta​sí​ta​nak. Ha​tal​mas erő la​ko​zik a
gye​re​kek ama ké​pes​sé​gé​ben, hogy el​len​áll​ja​nak a meg​té​vesz​tés​nek. Egy gyer​mek​nek van a leg​éle​sebb sze​me,
a leg​biz​to​sabb keze. A hir​de​té​si ügy​nö​kök, a rek​lá​mo​zók hi​á​ba pró​bál​ják meg​nyer​ni a ki​csik hű​sé​gét.
Igaz, hogy a ga​bo​nap​ely​het gyár​tó cé​gek ké​pe​sek le​het​nek akár óri​á​si mennyi​sé​gű reg​ge​li​sze​me​tet for​gal​maz​ni,
a ham​bur​ge​res és hot do​gos ét​te​rem​lán​cok meg el​ad​hat​nak vég​te​len szá​mú mű​ka​ját a gye​re​kek​nek,
de leg​be​lül a szí​vük ma​ga​biz​to​san do​bog, el​ér​he​tet​le​nül és meg​ma​gya​ráz​ha​tat​la​nul. Egy mai gye​rek gyor​sab​ban
ki​szúr egy ha​zug​sá​got, mint a leg​böl​csebb fel​nőtt két év​ti​zed​del ez​előtt. Ami​kor meg aka​rom tud​ni,
mi az igaz​ság, a gye​re​ke​i​met kér​dem. Nem ők kér​dez​nek en​gem, én for​du​lok hoz​zá​juk.
Egy nap, mi​köz​ben a négy​éves fiam, Chris​to​pher előt​tem és az any​ja előtt ját​szott, mi ket​ten, fel​nőt​tek,
el​kezd​tük meg​vi​tat​ni Jé​zus szi​nop​ti​kus evan​gé​li​u​mok​ban meg​je​le​nő alak​ját. Chris​to​pher fe​lénk for​dult egy
pil​la​nat​ra, és azt mond​ta: „Ha​lász va​gyok. Ha​la​kért ha​lá​szom.” Egy fém​lám​pá​val ját​szott, amit úgy kap​tam
va​la​ki​től, és so​sem hasz​nál​tam... és hir​te​len ész​re​vet​tem, hogy a lám​pás​nak hal for​má​ja van. Azon tű​nő​döm,
mi​fé​le gon​do​la​tok ju​tot​tak el a kis​fi​am lel​ké​ig eb​ben a pil​la​nat​ban – ami​ket per​sze nem a ga​bo​na​pe​hely-ke​res​ke​dők
és édes​ség​áru​sok su​gall​tak neki. „Ha​lász va​gyok. Ha​la​kért ha​lá​szom.” A négy​éves
Chris​to​pher meg​ta​lál​ta a je​let, ami​re én egé​szen negy​ven​öt éves ko​ro​mig nem buk​kan​tam rá.
Fel​gyor​sul az idő. Ám mi​lyen vég felé kö​ze​le​dik? Ta​lán mind​ezt már meg​mond​ták ne​künk két​ezer éve.
Eset​leg nem is volt az olyan ré​gen; ta​lán csak il​lú​zió, hogy ennyi idő el​telt az​óta. Le​het, hogy csak egy
hete volt, vagy akár a mai na​pon, ko​ráb​ban. Ta​lán az idő nem​csak fel​gyor​sul, ta​lán be is fe​je​ző​dik.
És ha be​fe​je​ző​dik, Dis​ney​land már so​ha​sem lesz ugyan​az. Mert ha az idő be​vég​ző​dik, a ma​da​rak, a ví​zi​lo​vak,
az orosz​lá​nok, a szar​va​sok meg​szűn​nek után​za​tok len​ni, és most elő​ször va​ló​di ma​dár​dal hang​zik
fel.
Kö​szö​nöm.