pkd

fél, hogy át​ve​gyem Joseph Camp​bell szó​hasz​ná​la​tát. Is​ten, vagy​is a Prog​ra​mo​zó nem a te​he​tet​len anyag​gal
szem​ben áll ki, el​len​fe​le ra​va​szabb a kel​le​té​nél, aki már meg is tet​te lé​pé​sét a nagy táb​lán, amely nem
más, mint a mi vi​lá​gunk a vég​te​len idő​ben. Mi​vel azon​ban sö​tét el​len​fél​ről van szó, a va​ló​ság​hely​zet, amit
lé​pett, va​la​mi sö​tét hú​zás, a vá​gya​it mi a go​nosz ma​chi​ná​ci​ó​i​ként ér​zé​kel​jük: a ha​zug​ság, a ha​lál ere​je​ként,
dög​le​de​lem​ként, rot​ha​dás​ként, a vál​toz​tat​ha​tat​lan ok-oko​zat bör​tö​ne​ként. Csak​hogy a Prog​ra​mo​zó már be
is húz​ta a maga bá​bu​ját, az el​len​lé​pés ha​ma​rabb ér​ke​zett, mint a ki​hí​vás. Amit mi tör​té​nel​mi ese​mé​nyek
so​ra​ként ér​tel​me​zünk, nem egyéb, mint dia​lek​ti​kus cse​lek​mény​so​ro​zat, a két já​té​kos össze​csa​pó ere​jé​ből
fel​fa​ka​dó té​zis és an​ti​té​zis. Saj​nos tör​vény​sze​rű​en jut a szin​té​zi​sek​ből a sö​tét el​len​fél ja​vá​ra is, ugyan​ak​kor
még​sem, mert a mi nagy Vé​dőnk olyan meg​elő​ző va​ri​án​sok​kal áll elő utó​lag is, ami elé​be megy min​den​nek,
ami rossz, és meg​szer​zi a vég​ső győ​zel​met. A győz​tes me​ne​tek vé​gén ju​tal​mul meg​kap ben​nün​ket,
egy​más után, már ha ép​pen​ség​gel részt vet​tünk ab​ban a játsz​má​ban. Ezért is az ima, hogy „Li​be​ra me, Do​mi​ne”,
az ösz​tö​nös kö​nyör​gés a Prog​ra​mo​zó​hoz, hogy győ​zel​mei so​rán ró​lunk se fe​led​kez​zen meg, vi​gyen
ma​gá​val a ten​gely men​tén, ne​hogy ki​ma​rad​junk. Mert ha hát​ra len​nénk hagy​va, ak​kor a go​nosz erő pré​dá​já​vá
vál​nánk. Sze​ren​csé​re a go​nosz el​len​fél még ha nye​rés​re áll​na is, ve​szít, mert vak, te​hát a Prog​ra​mo​zó
ki​ke​rül​he​tet​len előnnyel ját​szik.
Avi​cen​na, a nagy kö​zép​ko​ri arab fi​lo​zó​fus sze​rint Is​ten nem úgy ér​zé​ke​li az időt, aho​gyan mi, szá​má​ra
nem lé​te​zik múlt, je​len, jövő. Eb​ből az alap​ve​tés​ből ki​in​dul​va kép​zel​jük el, hogy Is​ten egy​szer csak úgy
ha​tá​roz, be kell avat​koz​nia a mi tér​időnk​be, vagy​is időt​len bi​ro​dal​má​ból be kell ha​tol​nia az em​be​ri tör​té​ne​lem
kon​ti​nu​um​á​ba. Az ő min​de​nütt je​len lévő va​ló​sá​gá​ból nem nagy ügy be​lép​ni hoz​zánk, nem kény​te​len
a je​len​re vagy a jö​vő​re kor​lá​to​zód​ni, szá​má​ra ugyan​olyan könnyű​szer​rel be​jár​ha​tó a múlt is. Pon​to​san úgy,
aho​gyan a sak​ko​zó is ki​nyújt​ja ke​zét, és meg​ra​gad​ja va​la​me​lyik bá​bu​ját. Bár​me​lyik​hez hoz​zá​fér​het. Avi​cen​na
sza​va​it nem fe​led​ve ki​je​lent​het​jük, hogy Is​ten akár dönt​het úgy is, hogy ide​je a Má​so​dik El​jö​ve​tel​nek,
ugyan​ak​kor nem csak elő​re néz​het, ha neki úgy tet​szik, meg​vál​toz​tat​hat​ja úgy az em​be​ri múl​tat, ahogy
az már év​szá​za​dok​kal ko​ráb​ban be​kö​vet​ke​zett. Bár​mi​fé​le vál​to​zást meg​va​ló​sít​hat, le​gyen az akár óri​á​si,
akár el​ha​nya​gol​ha​tó hor​de​re​jű. Meg​te​he​ti azt, mond​juk, hogy idén, 1970-ben ka​var egyet a tör​té​ne​lem fo​lyá​sán,
mert va​la​mi nem nye​ri el a tet​szé​sét, és min​dent ki​csit fel​ja​vít, meg​bu​he​rál, hogy jobb le​gyen az
össz​ha​tás. Ugyan​ezt le​zon​go​ráz​hat​ja egy ko​ráb​bi idő​pont​ra vo​nat​ko​zó​an is. Hát ez az ő hal​lat​lan elő​nye
el​len​fe​lé​vel szem​ben.
Min​den​ki meg​nyu​god​hat, az eh​hez ha​son​ló vál​toz​ta​tá​sok fo​lya​ma​to​san zaj​la​nak, fo​lya​ma​to​san jön​nek
lét​re al​ter​na​tív je​le​nek. Már a pusz​ta fel​is​me​rés, a fo​gal​mi fel​ké​szült​ség is egy jel arra, hogy ezek a je​len​sé​gek
lé​tez​nek, és hogy mi las​san fel​fog​hat​juk az agyunk​kal, mi ját​szó​dik le. Ezek az első lé​pé​sek. Ad​dig
azon​ban ne​he​zen hi​szem, hogy va​la​ha el​jut​hat​nánk, hogy tu​do​má​nyo​san be is bi​zo​nyít​has​suk a pár​hu​za​mos
mó​do​su​lá​so​kat. Fel​te​he​tő​en kény​te​le​nek le​szünk be​ér​ni a futó ál​mok​kal, im​presszi​ók​kal és kép​ze​tek​kel,
kö​dös meg​ér​zé​sek​kel, hogy va​la​mi nem stim​mel, hogy va​la​mi nem így volt... a je​len​ben. Be​lé​pünk a für​dő​szo​bá​ba,
nyú​lunk a kap​cso​ló​hoz, és döb​ben​ten vesszük ész​re, hogy az ajtó má​sik ol​da​lán van... ahol
min​dig is volt. Vagy a ko​csi​ban kap​csol​nánk be a lég​kon​dit, pe​dig nincs is ben​ne... épp csak egy má​sik vi​lág​ban
volt, és az agy​ké​reg​ben va​la​hol meg​ma​radt egy em​lék​tö​re​dék, egy ref​lex. Eset​leg ál​munk​ban ta​lál​kozunk
em​be​rek​kel, aki​ket ott jól is​me​rünk, bár éle​tünk​ben soha nem lát​tuk még őket, és olyan he​lye​ken
moz​gunk tö​ké​le​tes ma​ga​biz​tos​ság​gal, aho​vá még soha be nem tet​tük a lá​bunk. Az​tán gő​zünk sincs, mit
kezd​jünk az egésszel, fel​té​ve, hogy aka​runk bár​mit is kez​de​ni vele. Azt azon​ban mind​annyi​an gyak​ran át​él​jük,
hogy mint​ha ezt, amit ép​pen most csi​ná​lunk, már meg​tet​tük vol​na egy​szer, már mond​tuk vol​na ugyan​eze​ket
a sza​va​kat, te​hát egy​szer már át​él​tük vol​na ezt a je​len pil​la​na​tot, ami egé​szé​ben véve kép​te​len​ség,
hi​szen nem a múlt​ról be​szé​lünk, ha​nem ar​ról, ami ép​pen meg​esik. És hadd si​es​sek hoz​zá​ten​ni, hogy kulcs​fon​tos​sá​gú
él​mé​nyek ezek, hi​szen plasz​ti​ku​san bi​zo​nyít​ják, hogy va​la​mi​kor egy​szer már le​ját​szó​dott ez a
je​len, csak át​prog​ra​moz​ták, egy va​la​mics​két mó​do​sí​tott ver​zi​ó​ját ak​tu​a​li​zál​ták, és már nem a múlt​ko​ri, ha​-