You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
ez az én nagy örök igazságom, hogy az ember egy ilyen lény, aki mindig tervez, még a romok közt is csak a<br />
jövőt tervezi; már régen vége lesz a világnak, de az ember hangját még a nagy poros semmiben is hallani<br />
fogjuk.<br />
Hát, ezek történtek velem az elmúlt pár évben: három kör a kórházban plusz a tüdőgyulladás, kemény<br />
hónapok a szegénységben... és még az a nap is bekövetkezett, amikor szépen bedobozoltam az Unknown<br />
és az Unknown Worlds hiánytalan sorozatait – amiket gyerekkorom óta féltve őrzök, és amiktől soha, semmi<br />
pénzért nem lehetett volna elválasztani –, és pénzzé tettem mind az utolsó darabig, csak hogy ki tudjam<br />
fizetni a lakbért. DE:<br />
Sci-fi íróként a világ legfantasztikusabb embereivel hozott már össze a sors, akár telefonon, akár személyesen.<br />
Ott vannak rögtön az iskolások, mint az a fekete kiscsaj a múlt héten Oaklandben. Ma egy nyugatnémet<br />
pasas. Tegnap meg egy svéd tagnak írtam, aki egyszer azért repülte át a fél világot, hogy velem<br />
találkozzon (bocs, ha ez kissé egoistának tűnik, de tényleg így volt, 1971-ben találkoztunk, és azóta is levelezünk,<br />
Gorán Bengstonnak hívják, SF-szaklapokból talán ismerős is lehet a neve). Az íróasztalom mellett<br />
veszedelmesen nagy kupac levél tornyosul, a tetején egy csajszitól, aki belőlem írta a szakdolgozatát.<br />
De van itt egy másik is, feladó: Körzeti Ügyészi Hivatal.<br />
Erről beszéltem, a szívem ki is hagy rögtön egy ütemet, ahogy a jó öreg rettegés visszafészkeli magát a<br />
lelkembe.<br />
Kedves Carl! [a Scintillation szerkesztője, ahol eredetileg megjelent ez az írás]<br />
Mára már feltehetőleg megkaptad azt az ötoldalas írást, amit tegnap postáztam. Nos, úgy döntöttem,<br />
hogy a másolatát elküldöm Uwe Antonnak Németországba, aki egy PKD-különszámot szerkeszt éppen a<br />
német olvasóknak, és akiknek korábban már küldtem részletet a Deus Irae-ből, a Roger Zelaznyvel közösen<br />
összehozott új regényünkből. Ma csatoltam még három oldalt az öthöz, amit kifejezetten a német<br />
olvasóknak írtam, aztán meg arra gondoltam, hogy a francba is, miért is ne kaphatnád meg ezeknek te a<br />
másolatát, és tehetnéd közre itthon, már ha úgy tartod jónak, némi magyarázattal, hogy ezt Phil eredetileg<br />
a németeknek szánta, bár azt hiszem, ez az írásból is kiderül. Szóval a döntés rajtad áll. Mindenesetre<br />
én ezennel csatolom a május elsején elküldött cím nélküli öt oldalhoz, közöld vagy ne közöld.<br />
Csak valahogy második nekifutásra már olyan idióta érzés fogott el, hogy itthon nem mondom el azt,<br />
amit külföldön. Ha elolvastad, úgyis megérted, mire gondolok.<br />
Ezzel vége is annak a résznek, amit az amerikai kiadásnak szántam, de német barátaimhoz szólnék még<br />
pár szót. [Végül az amerikai kiadásban is megjelent a teljes szöveg.]<br />
1974-ben mi, a Nixon-zsarnokságot ellenzők népes csoportja azért izzadtunk és küzdöttünk egész évben,<br />
hogy talán a zsarnokság után, vagyis Nixon távozásával végre visszatérhetnek a normális idők. Egy évre<br />
rá, mikor már a zsarnok nem volt sehol, viszont kiderült, hogy a felszín alatt egy sokkal keményebb elnyomórendszer<br />
gépezete forog, egy titkosrendőri hálózat, ami már a negyvenes évek óta rátelepedett az országra,<br />
csakhogy mi, az ország polgárai nem vettük észre, mert tetteit mind törvényellenesen, suttyomban<br />
hajtotta végre. Igazság szerint, legnagyobb rémületünkre, hasonlósága igen nagy azzal a kvázi rendőrállammal,<br />
amit a Csordulj, könnyem, mondta a rendőr című regényemben ábrázoltam. Most, ahogy visszagondolok,<br />
eszembe jutott az az eset, amikor 1953-ban két FBI-ügynök jelent meg nálam, hogy ugyan küldenék-e<br />
jelentéseket a saját feleségemről, aki akkoriban a Berkeley Egyetemre járt, és társaságában előfordultak<br />
aktívan politizáló diákok is. És a titkos politikai rendőrség csak duzzadt azóta.<br />
Szóval fantasztikusan indult az az 1974-es év, amikor úgy érezhettük, hogy végre szétverjük a zsarnokság<br />
intézményeit, csak amikor a mélybe értünk, és ráleltünk a titkos apparátusra, akkor döbbentünk rá,<br />
hogy ennek a szétveréséhez mi bizony kevesek leszünk. Az amerikai nép belefáradt a zsarnoksággal szem-