You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
dithet fogom kérni, hanem Mr. Frimble-t. A titkárnő ekkor majd biztos azt fogja mondani, hogy: „Uram,<br />
Mr. Frimble épp nincs benn. Beszélne helyette Mr. Hullával?” És így tovább.<br />
Ha tudnám, mi az a hallucináció, akkor tudnám, mi az a valóság. Elég behatóan foglalkoztam a témával,<br />
és állítom, hogy lehetetlen hallucinálni; ez ellentmond mindenféle értelemnek és a józan paraszti észnek.<br />
Akik azt állítják, hogy volt benne részük, valószínűleg hazudnak. (Nekem amúgy párszor volt benne részem.)<br />
Időnként valamelyik szomszédom, aki elég gazdag ahhoz, hogy saját sövénye legyen és mindig szorgosan<br />
nyírja is azt, meg szokta kérdezni, miért írok sci-fit. Sose tudok válaszolni. Van még pár kérdés, amik<br />
szintén népszerűek, de választ ugyancsak nem tudok adni rájuk. Például:<br />
1. Honnan származnak a cselekményötletei?<br />
2. Beleírja az ismerőseit a történetekbe?<br />
3. Miért nem publikál a Playboyban? Mindenki más szokott. Úgy hallom, baromi jól fizetnek.<br />
4. A science fiction alapvetően nem gyerekeknek való?<br />
Hadd mutassam be, mit értek az alatt, amikor azt mondom, hogy nem tudok választ adni ezekre a kérdésekre;<br />
az alábbiakban úgy reagálok a fentiekre, ahogy általában szoktam.<br />
Válasz az 1. kérdésre: Na igen, a cselekmény. Nos, ezek az ötletek bárhonnét jöhetnek. Mármint rengeteg<br />
különböző cselekmény elképzelhető. Már az is, hogy beszélgetek valakivel, adhat<br />
egy ötletet. Van, mondjuk, egy ilyen humanoid, az embernél fejlettebb mutáns, akinek el<br />
kell bujdokolnia, mert a közvélemény nem képes megérteni sem őt, sem a magasabb<br />
rendű céljait... stb.<br />
Válasz a 2.-ra: Nem.<br />
Válasz a 3.-ra: Nem tudom. Én már csak ilyen balek vagyok. Milyen más válasz adható erre? Egyébként<br />
meg szemét volt a kérdés.<br />
Válasz a 4.-re: Nem, az SF nem gyerekeknek való. Vagy talán mégis; nem tudom, kik olvassák. Durván<br />
150 000 ember alkotja az olvasóközönséget, és ez nem túl nagy szám. Amúgy meg,<br />
ha tetszik is a gyerekeknek, akkor mi van?<br />
Ebből is látszik, milyen karcsúak ezek a válaszok. És volt már tizenöt évem, hogy kitaláljak jobbakat.<br />
Vagyis ez nyilván soha nem sikerül.<br />
A tévébemondó a ma esti műsorban elmondta, hogy egy kilencvenegy éves férfi elvett egy kilencvenkét<br />
éves nőt. Ez önmagában is elég ahhoz, hogy sírjon az ember. Vajon ők mit kaphatnak még az élettől?<br />
Mennyi egyáltalán az esély, hogy ha este becsukják a szemüket, reggel fel is ébrednek? Az apró és jelentéktelen,<br />
halk szavú lények ezerszer többet érnek, mint azt Robert Heinlein valaha is megértheti.<br />
A magány a legnagyobb átok, ami egy írót sújthat. Nemrég zsinórban írtam tizenkét regényt, plusz tizennégy<br />
novellát különböző magazinokba. Magányos voltam. Ez jelentette számomra a kommunikációt. Végül<br />
a magány elviselhetetlenné nőtt, és abbahagytam az írást; elhagytam az akkori feleségem és az akkori gyerekeim,<br />
és egy nagy útra indultam. Ez a nagy út egészen a Bay Areába vezetett, és egy rövid időre elmúlt a<br />
magány érzése. Aztán egy késő éjszakán visszatért. Most már tudom, hogy soha nem hagy el teljesen. Ez a<br />
fizetségem a huszonhárom regényért és a száz novelláért. Senki sem tehet róla. Ilyen az élet.