You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
1976 körül<br />
Krisztusnak (a Világegyetem urának) győzelme az asztrális determinizmus fölött talán így fogalmazható<br />
meg a legjobban számunkra, mai emberek számára: „Ez (a győzelem) egy olyan gondolkodó kozmosz létrejötte,<br />
amely felváltja a sors vagy vak végzet determinista, kauzális, minden gondolattal híján lévő mechanizmusát.<br />
Így amikor valamelyikünk ennek az új „testnek” vagy szervezetnek a tulajdonságait vizsgálja,<br />
olyan, mintha egy kozmikus méretű, bölcsességű, kiterjedésű és erejű élőlényt vizsgálna, amely beleszivárog<br />
a természet természetes (értsd: determinista) rendjébe. Így amikor megláttam Valist vagy Zebrát, pontosan<br />
ezt láttam. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy a determinista, „asztrális” mechanizmus élőlénnyé alakulása<br />
már igen előrehaladott fázisban van. Amit tehát akkor láttam, nem volt más, mint a kozmikus Krisztus.<br />
Bár kívülről nézve ezek a természetes (azaz az ok-okozati összefüggésnek engedelmeskedő) folyamatok<br />
nem változtak meg, bizonyos – mégpedig meghatározó! – mértékben céllal bírók, értelmesek és jóindulatúak<br />
lettek, és úgy vannak rendezve, hogy egy cél felé tartsanak. Ez a kézzelfogható kinyilatkoztatás a legfontosabb<br />
kinyilatkoztatás. Az bizonyos, hogy 1974 márciusában igen nagy és fontos mértékben befolyásolta<br />
az emberi történelmet. Ami tehát még hátravan, az a feltámadás után történik meg, amikor lehull a fátyol,<br />
Isten bölcsessége nyíltan megmutatkozik itt, és mindenki tudatosan megértheti és elfogadhatja. Lehet,<br />
hogy amit láttam, egyfajta előzetes volt, és végül mindenki azt látja, amit én, és úgy, ahogy én láttam 1974<br />
márciusában.<br />
Nem egyszerűen uralja majd a világegyetemet – ő maga lesz a világegyetem.<br />
Amit akkor láttam, a láthatatlan Parousia [40] apokalipszise (megnyilatkozása) volt: íme Ő van itt jelen.<br />
Ennél a pontnál azonban ugyanúgy szükségünk van még a világvégére, mert a Parousia még láthatatlan.<br />
Az egész CP, szovjet dolog szerepe az életemben az volt, hogy megmutassa nekem azt, hogyan töri meg<br />
Krisztus közbelépése a determinisztikus erő „asztrális” megnyilvánulását.<br />
Vajon fogalmazhatunk-e úgy, hogy 1974 márciusában Krisztus beavatkozott az én genetikus kódomba,<br />
amely szerint meg kellett volna halnom abban az időpontban? Mondhatjuk-e, hogy a „genetikus kód” egy<br />
modern kifejezés az asztrális determinizmus egyik megnyilvánulására? A génkészletem (DNS-em) által<br />
meghatározott hosszú távú memóriám valamilyen módon helyreállt, ebben biztos vagyok, mint ahogy abban<br />
is, hogy e kód programja szerint meg kellett volna halnom (szív- és érrendszeri problémákban). Lehettek<br />
persze ezenkívül más olyan külső determinisztikus halált okozó tényezők is, amelyekbe Krisztus beavatkozott.<br />
Ez a modern modellje annak, amit az ősök „hold alatti”, „e földi”, vagy „asztrális” befolyásnak<br />
hívtak. Ez megmagyarázná, miért nyertem vissza a génkészletem által meghatározott hosszú távú memóriámat:<br />
vagy magától állt helyre a rendszer, vagy helyreállították. Az az érzésem, amely szerint a fénymásolt<br />
küldemény [41] már korábban megtörtént, mutatja az ilyen genetikai programozás karmaszerű jellegét.<br />
A teológia szakkifejezése erre: Isten kegyelme. De ahhoz, hogy Isten kegyelmét értékelni tudjuk, az<br />
egész determinisztikus rendszert alaposan meg kell értenünk, át kell éreznünk, mennyire hatalmas, és mekkora<br />
hatalma van felettünk. Ez egy óriási, szinte mindent magába ölelő rendszer, amely alól nagyon kevesen<br />
tudják kivonni magukat életükben.<br />
Két olyan összetevője is van az 1974. március 18-án megélt élményeimnek, amelyek pontosan mutatják,<br />
hogy Krisztus avatkozott közbe, nem pedig Isten vagy a Szentlélek. Az egyik az, hogy az eset a tavaszi<br />
napéjegyenlőség idején történt, a másik – fontosabb – pedig, hogy „húsvéti” vagy mágikus harangokat hallottam,<br />
amelyeket kifejezetten Krisztussal azonosítanak.<br />
A Szentlélek idézte elő, és Isten királyságát mutatta meg Isten jelenlétében. De az a jelenléttől átitatott<br />
test, amelyben magamat találtam, a Corpus Christi volt, a misztikus test, amelynek Krisztus a feje, és mi, a<br />
gyülekezet vagyunk a tagjai. Ez egyben az Aja Szófia és a Király (aki azért jön, hogy uralkodjék). Ennél-