You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
FB: Elmondaná, mikor ébredt fel először érdeklődése a filozófia iránt? Egy iskolai előadás, könyv<br />
vagy gondolat váltotta ki? Vagy egy tanár? Középiskolában? Vagy még korábban?<br />
PKD: Legelőször a gimiben kezdett érdekelni, amikor egy nap rádöbbentem, hogy minden tér valójában<br />
ugyanakkora, csak az őt lezáró anyagi határ változik. Utána azt is felfedeztem (és később Hume-nál megerősítést<br />
is találtam gondolataimra), hogy az okozatiság nem a külső valóság ténye, hanem a szemlélő percepciója.<br />
Az egyetemen találkoztam Platón műveivel és az érzékeken túli metafizikai valóság lehetséges<br />
létezésének eszméjével. Megértettem, hogy az emberi agy képes felfogni olyan valóságokat is, amelyek az<br />
empirikus világ számára láthatatlanok. Végül arra a meggyőződésre jutottam, hogy az empirikus világ nem<br />
teljes mértékben valóságos, vagy legalábbis nem annyira valóságos, mint a mögötte meghúzódó archetípusok<br />
világa. Ekkor elvesztettem minden hitemet az érzékelési tények megbízhatóságában. Ezért kérdőjelezem<br />
meg minden egyes regényemben annak a világnak a valóságosságát, amely karaktereim érzékelésén<br />
keresztül jelenik meg előttünk. Évtizedek szkepticizmusa akozmikus panteistává tett.<br />
FB: Miután felébredt filozófiai érdeklődése, hogyan haladt tovább az úton? Milyen könyveket olvasott<br />
először? Milyen filozófiai kurzusokra járt, ha járt?<br />
PKD: Viszonylag rövid karriert futottam be az egyetemen, nagyon hamar otthagytam, hogy csak az írással<br />
foglalkozhassak, így aztán a filozófiai érdeklődésemet is saját kútfőből bontottam ki. Igazából sokkal<br />
inkább a költőktől tanultam, mint a filozófusoktól: Yeatstől, Words-worth-től és a tizenhetedik századi angol<br />
metafizikus költőktől, aztán Goethétől, és persze rendes filozófusoktól is, mint Spinoza, Leibnitz és<br />
Plótinosz – ez utóbbi volt rám a legnagyobb hatással. Aztán Alfred North Whitehead és Bergson került a<br />
kezembe, ami jól megalapozta a tudásomat. Még a Berkeley Egyetemen jártam egy bevezető filozófia órára,<br />
ahonnan eltanácsoltak, amikor a platonizmus pragmatikai értéke felől érdeklődtem. A preszókratikusok<br />
mélyen lenyűgöztek, különösen Püthagoraszt, Parmenidészt, Hérakleitoszt és Empedoklészt szerettem.<br />
Még ma is egyezik az Istenről alkotott képem Xenophanész istenképével.<br />
Aztán filozófiai érdeklődésem fokozatosan átfordult a teológia felé. A régi görögökhöz hasonlóan én is<br />
hiszek az érzékeken túli érzékelés lélektanában. Legközelebb Spinoza metafizikáját érzem magamhoz közel,<br />
mondása, Deus sive substantia sive natura (Isten, avagy természet) nekem mindent magába foglal.<br />
Évekig kacérkodtam a biteizmus gondolatával, míg végül lehorgonyoztam a monoteizmusnál; még a kereszténységet<br />
és a késői judaizmust is dualista vallásnak tartom, tehát elfogadhatatlannak. Számomra az<br />
igazságot első ízben kolophóni Xenophanész mondta ki (legalábbis a legenda szerint): „Egy isten, ki az isteni<br />
s emberi nem legerősbje, ám a halandóknak formára sem, észre se mása. Mindene lát és mindene ért<br />
és mindene hall is. Egy s ugyanott marad Ő – mit sem mozdulva – örökkön, s össze se fér vele az, hogy<br />
majd ide, majd oda menjen. Fáradozás nélkül ráz mindent gondolatával.” [4] Püthagorasz iránt Wordsworth<br />
Ódája keltette fel az érdeklődésemet, és innen már nem volt megállás a neoplatonistákig és a preszókratákig.<br />
A német felvilágosodás is nagy hatással volt rám, különösen Schiller és gondolatai a szabadságról;<br />
olvastam „Az egyesült Németalföld elszakadásának történeté”-t és a Wallenstein-trilógiát. Nem hagyott<br />
hidegen Spinoza elgondolása a demokráciáról sem. Sokat foglalkoztam a harmincéves háborúval és a mögötte<br />
meghúzódó okokkal, és nagyon együtt érzek a protestánsokkal, különösen a bátor hollandokkal. Huszonegy<br />
évesen írtam egy dolgozatot az amerikai demokrácia hatalmi egyensúlyáról, minden létező és valaha<br />
létezett államforma fölé emeltem, még az antikvitást is lehúztam mellette. Küldtem belőle egy másolatot<br />
Kalifornia állam akkori kormányzójának, Earl Warrennek, aki válaszolt: „Megtisztelve érzem magam,<br />
hogy egy ilyen magasztaló dolgozatot olvashatok arról a rendszerről és kormányzatról, amit szolgálok.<br />
Noha feltehetően akadnak mások is, akik osztoznak az ön gondolatainak mélységében, mégis nagyon<br />
kevesen fejezik ki őket ennyire jól érthetően. Az ön levele egyedülálló hosszú pályafutásom során, pedig<br />
mondhatom, napjában nem egy kerül az íróasztalomra.” Ez 1952-ben történt, ekkor jelent meg egyébként<br />
az első novellám is. Egybeesik tehát sci-fi szerzővé válásommal.
Change language