Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
századi társadalmat, amiről mi, sci-fi írók elmélkedünk. Aztán, akár egy Bergman-filmben, átúsztatunk –<br />
mire is? Most közülünk bámul valaki – de mit?<br />
Körforgás – és visszaforgatás. Modern világunk pietàja: ronda, közhelyes és mindenütt jelen van. Nem<br />
a halott Krisztus az ő gyászoló, örök édesanyjának karjaiban, hanem egy halomnyi alumínium Budweiser<br />
sörösdoboz, huszonöt méter magas, több ezer darab, amint épp zajosan felmarkolják őket, zörögnek és kikihullnak<br />
és összekoccannak és zuhognak lefelé, ahogy egy hatalmas automata, számítógép vezérelte, homeosztatikus<br />
Budweiser sörgyár – egy közterm, ahogy egyszer egy novellámban [„Közterm”] elneveztem<br />
– visszaöleli magába a kidobott üres dobozokat, hogy újra meg újra életet, új, eleven tartalmat adva nekik<br />
visszaforgassa azokat. Pontosan úgy, mint előtte is... vagy, ha a Budweiser-laboratórium vegyészei teljesítik<br />
az Úrnak az örökös haladást megkívánó, isteni tervét, a korábbinál jobb sörrel.<br />
„Mert most tükör által homályosan látunk” – mondja Pál a korinthosziakhoz írott első levelében – vajon<br />
egyszer úgy fogjuk újraírni ezt, hogy: „Mert most passzív infravörös kamera által homályosan látunk”?<br />
Egy olyan kamera által, mint amilyen Orwell 1984-ében figyel minket szüntelenül? A televíziónk képcsöve<br />
minket néz majd, miközben mi a tévét nézzük, és éppoly élvezettel vagy unottan, vagy bármiképp<br />
szórakozik azon, amit mi teszünk, mint amennyire mi szórakozunk azon, amit az ő kiengesztelhetetlen arcán<br />
látunk?<br />
Mindez számomra túlságosan borúlátó, túlságosan paranoiás. Úgy hiszem, a korinthosziakhoz írt első<br />
levelet így írják majd újra: „A passzív infravörös kamera homályosan belénk lát” – vagyis ahhoz nem<br />
elég jól, hogy megérthessen minket. Nem mintha mi magunk megérthetnénk egymást vagy akár saját magunkat.<br />
Ami talán megint csak jobb is így; azt jelenti, hogy érhetnek még minket váratlan meglepetések, és<br />
a hatóságokkal szemben, akik nem kedvelik az ilyesmit, úgy találhatjuk, hogy e véletlen események számunkra<br />
hasznosak, nekünk kedveznek.<br />
A hirtelen meglepetések mellékesen – és e gondolat maga is meglepetésként érheti önöket – a paranoia<br />
ellenszeréül szolgálnak... vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak, oly módon élni, hogy gyakorta vagy csupán<br />
elvétve váratlan meglepetések érhessenek minket, annak jele, hogy nem vagyunk paranoiások, mivel a<br />
paranoiás számára semmi sem meglepetés; minden pontosan úgy történik, ahogy számított rá, sőt néha még<br />
pontosabban is. Minden beleillik a rendszerébe. Számunkra azonban nem létezhet rendszer; talán minden<br />
rendszer – azaz bármely elméleti, verbális, szimbolikus, szemantikai stb. megfogalmazás, amely a világmindenség<br />
értelmének mindent átfogó, mindenre magyarázatot adó hipotéziseként próbálja feltüntetni magát<br />
– a paranoia egy-egy megnyilvánulása. El kellene fogadnunk a titokzatos, az értelmetlen, az ellentmondásos,<br />
az ellenséges, és mindenekelőtt a megmagyarázhatatlanul melengető és adakozó teljes úgynevezett<br />
élettelen környezetet, hasonlóan egy személyhez, hasonlóan ahhoz a viselkedéshez, ahogy az egyik bonyolult,<br />
nehezen megérthető, félig fátyoltól fedett, mély, összezavaró és rettenetesen szeretendő ember a másokhoz<br />
viszonyul. Ami néha kissé félelmetes. És folytonosan félreértett. Amiről nem tudhatunk semmit, és<br />
amiben biztosak sem lehetünk; és kizárólag megbízhatunk benne és találgathatunk felőle. Nem akként, aminek<br />
gondoljuk, nem olyanként, ami korrektül bánik velünk, nem igazságosként, hanem ami pillanatnyi szeszélyből<br />
tart fenn, aztán magunkra hagy, legalábbis nekünk úgy tűnik. Hogy valójában mi a célja, sosem<br />
tudhatjuk meg. De az legalább jobb, ugye, mint a paranoiások önmegsemmisítő, életmegsemmisítő vitatható<br />
bizonyosságával bírni – amit az egyik barátom, azt hiszem, humorosan, így fogalmazott meg: „Doktor<br />
úr, valaki valamit az ételembe rak, hogy paranoiás legyek.” Az orvosnak meg kellett volna kérdeznie,<br />
hogy ingyen teszi-e bele, vagy felszámol érte valamit.<br />
Hogy még egyszer, utoljára visszautaljak egy korai sci-fi műre, mely mindannyiunk számára ismerős,<br />
vagyis a Bibliára: műfajunkban számos olyan történet született, melyben egy számítógép e magasztos<br />
könyv részleteit nyomtatja ki. Ezennel javaslattal állok elő a jövő társadalma számára; a számítógép egy<br />
embert nyomtasson ki.