pkd

is​mét köz​tünk jár; ti​tok​ban sza​ba​dít ki. Min​de​nütt ott van, és se​hol sincs ott.
„Mert a mi​kép​pen a vil​lám​lás nap​ke​let​ről tá​mad és el​lát​szik egész nap​nyu​ga​tig, úgy lesz az em​ber Fi​á​nak
el​jö​ve​te​le is.” (Máté 24:27)
Köz​tünk van, de nem egy he​lyen. És ahogy Szent Te​réz mond​ta: „Krisz​tus​nak most nincs más tes​te, csu​pán
a ti​é​tek”, vagy​is a mi​énk. Lé​nyünk az ő lé​nyé​vé ala​kul át. A mi sze​münk​kel néz. A meg​té​vesz​tés ere​je
el​enyé​szik. Hogy az esz​köz vég​re​haj​tot​ta a fel​ada​tát? Ta​lán aka​ra​tán kí​vül.
Ha „a vi​lág​min​den​ség​nek a [her​me​tis​ta] sa​ját el​mé​jén vagy em​lé​ke​ze​tén be​lü​li vissza​tük​rö​zé​se” va​ló​ban
meg​va​ló​sít​ha​tó, ak​kor az e vi​lá​gi (az itt és most) és az örök​ké​va​ló (a mennyek vagy a túl​vi​lág) kö​zöt​ti
vá​lasz​fal le​om​lik. Te​gyük fel, hogy va​ló​ban lé​te​zik egy po​li​en​ke​fa​li​kus, avagy cso​port​el​me, amely át​ível
té​ren és időn (azaz transz​to​pi​kus és transz​tem​po​rá​lis), és mely​hez az összes kor böl​csei: ke​resz​té​nyek,
her​me​tis​ták, al​ki​mis​ták, gnosz​ti​ku​sok, or​fi​ku​sok stb. csat​la​koz​tak. Az​ál​tal, hogy hoz​zá​ad​ják ma​gu​kat e
rop​pant el​mé​hez, Is​ten aka​ra​ta hat​ha​tó​san ér​vé​nye​sül itt, a Föl​dön, az em​be​ri tör​té​ne​lem​ben.
Va​ló​szí​nű​leg so​kan el​fo​gad​ják, hogy egy ef​fé​le is​ten​ség-elme ré​sze​i​vé vál​ha​tunk a ha​lá​lunk után, de ki
van an​nak tu​da​tá​ban, hogy – né​há​nyan – már ha​lá​lunk előtt csat​la​koz​ha​tunk hoz​zá, és a csat​la​ko​zás​kor az a
pszi​chénk​ké vál​hat, meg​ha​tá​roz​hat​ja tet​te​in​ket, és he​lyet​tünk gon​dol​kod​hat? Ez​ál​tal a Mens Dei [Is​ten el​mé​je]
az em​be​ri ügyek​be avat​ko​zik (és ok-oko​za​ti lán​co​kat is mó​do​sít​hat). Ez egy rop​pant ezo​te​ri​kus ti​tok​ra
vi​lá​gít rá, amit a „má​gu​sok” kez​det​től fog​va is​mer​tek: a két vi​lág, a menny és a Föld nem kü​lö​nül​nek
el tel​je​sen. Is​ten aka​ra​ta, e pil​la​nat​ban leg​alább​is, ér​vé​nye​sül. És ez nyil​ván​va​ló​an egy ide​je igaz már, hi​szen
a her​me​tis​ták és más misz​ti​kus val​lá​sok az ókor​ból szár​maz​tat​ha​tók.
Krisz​tus​ban Is​ten tes​ti​e​sült em​be​ri mi​vol​tá​ban eresz​ke​dett le – e pon​ton meg​szűnt a két vi​lág kö​zöt​ti el​kü​lö​nü​lés.
Azok az em​be​rek, aki​ket e cso​port​el​me ré​sze​ként vá​lasz​tot​tak ki – hal​ha​tat​la​nok​ká lesz​nek. Íme
egy még rej​tet​tebb ti​tok, mint ami​ket ed​dig fel​tár​tam. Egy ko​ráb​bi szol​ga ál​tal ki​ve​tí​tett ha​mis vi​lág – alat​ta
is​te​ni szubsz​trá​tum – idő​uta​zás –, most pe​dig egy ki​bő​ví​tett Cor​pus Chris​ti (an​nak ál​ta​lam el​kép​zelt
mo​dell​jé​nek) lé​te​zé​sét té​te​le​zem fel, amely át​fog min​den időt és min​den te​ret: min​de​nütt je​len lévő idő​ben
és tér​ben. A le​írás alap​ján ha​son​la​tos Xe​no​pha​nész noo-szá​hoz [ab​szo​lút el​mé​jé​hez], az aláb​bi ki​egé​szí​tés​sel:
élő em​be​rek is ré​szét ké​pez​he​tik e noosz​nak. És egy bi​zo​nyos va​lós ér​te​lem​ben ez a noosz a vi​lág
tit​kos irá​nyí​tó​ja, vagy​is azok, akik be​fo​gad​tat​nak, an​nak „ter​mi​nál​ja​i​vá” vál​nak – más sza​vak​kal ide​ig​le​nes
Krisz​tu​sok​ká.
Ez az elme egy​ér​tel​mű el​ha​tá​ro​ló​vo​nal hí​ján érint​ke​zik az Ur​grund​dal. Ezen a szin​ten egyek: az is​ten​ség​gé
emel​ke​dett em​ber, aki az em​ber​ként föld​re szállt Is​ten​re adott vá​laszt je​len​ti.
Úgy tű​nik, a cso​port​el​me ré​szét ké​pe​ző el​mék köl​csö​nö​sen egy​más​ba ha​tol​nak. És ez az elme több ezer
év ki​ter​je​dé​sű, ami tel​jes egé​szé​ben a most – és min​den hely az itt (ezért ta​lál​tam ma​gam Ró​má​ban Kr. sz.
70-ben és Szí​ri​á​ban, és lát​tam Aph​ro​di​tét stb.).
Azt ál​lí​tom er​ről az el​mé​ről, hogy „a vi​lág tit​kos irá​nyí​tó​ja”. Ez nem az ő vi​lá​ga... a fel​szí​nen. A fel​szí​ni
ré​te​gek az esz​köz ha​mis ki​ve​tí​té​sé​nek ré​te​gei. Ám e mö​gött a Mens Dei, és ben​ne szá​mos em​be​ri al​ko​tó​elem,
az esz​köz szán​dé​kai el​le​né​ben dol​go​zik. Az is​te​ni, rej​tett, ere​de​ti szubsz​trá​tum a Mens Dei, ami a
ha​mis mö​gött rej​lik.
A 74-3-as [1974. már​ci​u​si] él​mé​nyem az Ur​grund ab​bé​li cél​já​nak si​ke​res el​éré​se​ként is fel​fog​ha​tó,
hogy vissza​tük​röz​ze ön​ma​gát ön​ma​gá​ra, mi​köz​ben en​gem hasz​nál tük​rö​zé​si pont​ként. Azt ál​lí​tom, hogy ez​ál​tal
kép​más alak​ban va​la​mi​képp tel​jes va​ló​ját (nem csu​pán egy tö​re​dé​két, ahogy ere​de​ti​leg meg​ál​la​pí​tot​tam)
he​lyez​te be​lém. Az esz​köz, mi​vel nem tud​ja, mi cél​ból te​rem​tet​ték, je​len​tő​sen hoz​zá​já​rult eh​hez; az​ál​tal,
hogy túl sok fáj​dal​mat oko​zott ne​kem, bi​zo​nyos va​lós ér​te​lem​ben fel​éb​resz​tett. Más​ként fo​gal​maz​va:
a lé​nyem, az egóm szá​má​ra el​vi​sel​he​tet​len kín​szen​ve​dé​sek so​ro​za​tá​val si​ke​rült meg​sem​mi​sí​te​nie az egyes
sze​mé​lyi​ség ré​te​gét. Ek​képp az Ur​grund mik​ro​for​má​ja el​rej​tet​len​né vált, és a vi​lág​min​den​ség to​ta​li​tá​sá​ban
fel​is​mer​te ön​nön mak​ro​for​má​ját – vagy, ahogy Bru​no cik​ké​ben áll, a vi​lág​min​den​ség mö​gött rej​lő is​-