You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Duchamp ezt írja:<br />
Egy másik alkalommal, hogy kifejezzem a ready-made-ek és a művészet közötti alapvető szembenállást,<br />
elképzeltem egy fordított ready-made-et: vasalódeszkának használni egy Rembrandtot!<br />
A ready-made másik fontos jellemzője: az egyediség hiánya... egy ready-made másolata pontosan<br />
ugyanazt az üzenetet hordozza, s valójában a ma létező ready-made-ek között alig találunk olyat, amely<br />
a hagyományos értelemben eredeti volna.<br />
Még egy megjegyzés ehhez az ördögi körhöz: Minthogy a művész által használt festékek iparilag előre<br />
gyártott, „ready-made” termékek, levonhatjuk a következtetést, hogy a világ valamennyi festménye<br />
módosított ready-made. [2]<br />
A „hamis utánzat” és a „ready-made” (és annak permutációi) gyökerüket tekintve rokon ötletek, melyek<br />
az eredeti és a szimulákrum közti vibráló eldönthetetlenséget fejezik ki, ami a posztindusztriális társadalom<br />
virtuális valóságának – mint metafora és mint technológia – védjegye. Ezt a feszültséget először Walter<br />
Benjamin fejezte ki nagy hatású „A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korában” című 1936-os<br />
esszéjében. Ám aztán Philip K. Dick volt az, aki számtalan művében, köztük célzatosan a The Simulacra<br />
(„A szimulákrumok” 1964) regényben, teremtett először olyan életművet, mely ezt a feszültséget használta.<br />
A „szimulákrum” azóta a posztmodern kritika alapköve lett – lásd Baudrillard méltatását, miszerint Dick<br />
művészete „totális szimuláció, eredet, múlt vagy jövő nélkül”.<br />
Néhány szó a kötet írásainak kiválasztásáról. Az elsődleges cél volt Dick prózájának legjavát összeszedni.<br />
Ugyanakkor ízelítőt adni különböző stílusaiból: önéletrajzi vázlatok; hétköznapi ötletelések (SFfanzinok<br />
kényelmes ködében), az SF műfaj és saját műveinek kritikai vizsgálata; hosszas filozófiai és teológiai<br />
elemzések. Saját életéről írva Dick a brutális őszinteség és a szemtelen hazudás között ingadozott,<br />
és a kötet önéletrajzi írásaiban nem próbáltuk önkényesen kiszemezgetni az „igazságot.<br />
Ezenfelül szerepel még (1) két rövid részlet egy korai szépirodalmi regényből – Gather Yourselves Together<br />
(íródott 1949) –, benne önéletrajzi elemekkel arról, Dick hogyan élte meg a valóságot; és (2) Az<br />
ember a Fellegvárban tervezett folytatásának két elkészült fejezete, mely megérdemelte a megjelentetést,<br />
ráadásul érdekes mellé elolvasni a „Nácizmus és a Fellegvárban” és az „Életrajzi anyag Abendsen<br />
Hawthorne-ról” írásokat.<br />
A címek mellett szereplő évszám az első megjelenés éve, vagy ha a szöveg nem jelent meg, a megírás<br />
éve (az Exegézis esetében az évszámok némely esetben az én becsléseim a szövegben található utalások<br />
alapján); vagy ha az írás jóval később jelent meg, mint íródott, akkor a megírás évét követi a megjelenés<br />
dátuma is.<br />
Legjobb pillanataiban, mint azt fikciója és remekebb metafizikai elmélkedései bizonyítják, Dicknek helye<br />
van a huszadik század olyan nagy parabola- és paradoxgyártói között, mint G. K. Chesterton, Franz<br />
Kafka, René Daumal, Jorge Luis Borges, Samuel Beckett, Flann O’Brien vagy Italo Calvino.<br />
Pék Zoltán fordítása