3. fejezet Az elektronikus tanulás - Országos Széchényi Könyvtár

Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról a 21. század első éveibenszerzett „anyagi előny” a képzés igazi individualizálására, ún. luxusára fordítható. Talán ez aforma valósítja meg a leginkább az egyén valós időben történő individualizált (táv-)képzését.Minden klasszikus képzésben részesült tanító képes lenne erre a tutorálásra?Sajnos nem. Miért is? Azért, mert a közel és a távol többféle ellentmondását is át kell hidalni.Az elektronikus tanulás tutora bármennyire is közel érzi magát tanulójához, fizikailag nincsvele azonos térben.Ez a konkrét pedagógiai szituáció három paradoxon feloldását is igényli:• Az elsajátítás és az előrehaladás menetében fellépő paradoxon.A tutornak miközben egyfolytában válaszolgat a tanuló kérdéseire, képesnek kell lenniearra, hogy figyeljen az anyagban történő előrehaladásra, hogy átugortassa azokat atananyag részeket, amelyeket már tud a tanuló, hogy rákérdezzen a kimaradófejezetekre, azokra, amelyekre a tanuló esetleg nem is kérdezett. Ha a tutor hagyjamagát elterelni a tanuló által, soha többé nem tudja Őt visszaterelni, azaz nem tudjaelvégeztetni vele a kitűzött mennyiséget. De ha túlságosan kordában tartja a tanulót, atanuló soha nem fogja neki megbocsátani, hogy kimaradt valami az elsajátítás során,éppen a tutor figyelmetlensége miatt.• A tevékenység és a magyarázat paradoxona.Az ilyen képzések erősen tevékenységcentrikusak. Az elsajátított ismeretek azonnalifelhasználása irányába terelik a tanulót. Az ellentmondás abból származhat, ha a tutortúl sokat és az általánosságok szintjén magyaráz, miközben a tanuló már a konkrétfeladatot végezné. Szakképzési programok esetében gyakori ez, amikor a tanuló akonkrét munkahelyén van, és teljesen ismert számára a pedagógiai kontextus, márcsinálna valamit, de a tutor még mindig magyaráz. Ennek ellentéte a jelenléti képzésesete, amikor az oktató a csoport átlag szintjének magyaráz, és a tanulónak mindez túláltalános, nem megy közel a valós feladat adott lépéséhez .• A ritmus és a változatosság paradoxona.Az időszerkezet megfelelő szabályozása a tutor részéről komoly gyakorlást igényel.Jelenléti csoport esetében ez sokkal könnyebb, mindig az átlaghoz szoktunk igazodni.Itt állandóan a képernyőn kell dolgozni, és ez óriási koncentrációt igényel. Maga atechnika manipulálása és a tanuló tevékenységének az erős figyelése kizökkentheti atutort. Az idő nagyon kiszámított, konkrét és elvont értelemben egyaránt. Ha a tanulósokszor kéri ugyanannak a jelenségnek az elmagyarázását, ez a tutort és a tanulótegyaránt kizökkenti, unalmassá teszi a munkát mindkét fél számára.Ezen paradoxonok kezelése a tanuló részéről is komoly koncentrációs készséget igényel. Amediátor/a tutor részéről szintén maximális teljesítő képességre van szükség. Megléte eseténis mindig van veszteség: a fizikai közelség hiánya, azaz a távolság miatt. Egy hagyományosmagánórán sok egyéb elem (egy tekintet, a testi viselkedési jelek, a nem-verbális egyébeszközök) gazdagítja a tanulást.Összegezve: a képernyős irányítás egyértelműen szegényebb,mint a jelenléti irányítás.161