Hatékony tanulás - MEK

Mint nagyon sok esetben az emberi jelenségekkel, folyamatokkal foglalkozó tudományokban,most sem alkottunk kellően kielégítő definíciót. Legalább két nehézség adódik azértelmezésével. Nézzük meg ezeket közelebbről!1.1.2. A tanulás eredményének tartósságaMit értsünk azon, hogy a rendszer hosszabb távon ható változáson ment keresztül? Ha arendszer az ember, akkor van erről valamilyen képünk, és elsősorban az iskolai tanulássalkapcsolatban támadhatnak bizonyos kívánalmaink a változások megmaradásávalkapcsolatban. Egy tanórai tanulás eredménye megmarad még pár órán keresztül, determészetesen azt szeretnénk, ha tartóssága az egész életre szólna. Semmire nem megyünk azolyan tanulással az iskolában, amely csak pár órára vagy még rövidebb időre szól. De vajonminden tanulási eredménynek örökké meg kellene maradnia? Tudjuk, hogy a valóságoshelyzet ettől az elvárástól nagyon messze van.Izgalmas kérdés, vajon jó lenne-e, ha agyunk minden tanulási eredményt örökkémegőrizne? Idegrendszerünk úgy működne, mint egy számítógép merevlemeze, vagy mint akönyv, ami egyszer „rákerült”, „belekerült”, azt soha nem veszítené el. Ma nem tudjuk aválaszt arra a kérdésre, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. Agyunk tároló kapacitása óriási, abecslések szerint 100 milliárdra tehető számú agysejt az összeköttetésekkel olyan leírhatatlanszámban képes hálózati variációkat létrehozni, hogy elképzelhető, ennek a rendszernek alehetőségei egy ember életében nem lennének kimeríthetők. De nem biztos, hogy ez a helyzet.Jobb, ha ennek a kérdésnek a további vizsgálatát a téma szakértőire hagyjuk. A tanulásfolyamatainak megértése szempontjából talán most elég annyi a számunkra, hogy van egyrendszer, az ember esetében elsősorban az agy, amelyben olyan változások következnek be,amelyek hosszabb időn keresztül, legalábbis valamilyen funkciók ellátása szempontjából eléghosszú időn keresztül megmaradnak.1.1.3. Mit jelent a meghatározásban az „adaptív”?Mit jelent vajon az, hogy a rendszerben bekövetkezett változás adaptív? Aki tanult biológiát,és ma már minden középiskolás tanul, az tudja, hogy az adaptivitás a biológiai formákalkalmazkodási folyamataira használt kifejezés. Egy rendszer rendelkezik valamilyen adaptívtulajdonsággal, ha az a tulajdonság segíti abban, hogy fennmaradjon, illetve magához hasonlóutódokat hozzon létre. Az élet számára az evolúció során játszik alapvető szerepet azadaptivitás. Az adaptív formák (fajok, populációk, egyedek, az egyed szint alatti biológiaiegységek, gének stb.) olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek az adott formatovábbélésével és sokszorozódásával kapcsolatban előnyöseknek bizonyulnak.Ha a tanulás fogalmát olyan tágan értelmezzük, mint fenti definíciónkban, akkor itt márnem csak növényekről, állatokról, sejtekről, génekről lesz szó, hanem mindenféle rendszerről,akár mondjuk az emberben létrejött tudás rendszeréről is. Ráadásul egy ilyen esetben abiológiai analógia nem is távoli, hiszen az emberi tanulás eredményei egy biológiaiszempontokból is vizsgálható szervben, az agyban jönnek létre. Ma még sajnos nem tudjukezt az analógiát elég jól kihasználni, mert nagyon keveset tudunk arról, mi köze vanegymáshoz a tudásnak és az azt tartalmazó agy struktúrájának, felépítésének. Ezt a kérdést apszichológia, közelebbről a kognitív pszichológia (ld. részletesebben A tanulás pszichológiaiértelmezése című fejezet 1. pontjában) a reprezentáció problémájaként tárgyalja. Areprezentáció – egyszerűen fogalmazva – az a forma, amelyben a tudás az agyunkban tárolvavan. Tudjuk, hogy valamilyen módon az agysejtek egymás közötti kapcsolataiban vankódolva a tudás, és ebből következően az agysejtek közötti kapcsolatok hosszabb távra szóló,adaptív megváltozása a tanulás, de nem ismerjük a részleteket. Fogalmunk sincs, hogy vajon10