Hatékony tanulás - MEK

A felsőoktatásban folyó kutatások (Vermunt – Vermetten, 2004) alapján megállapítható, hogyaz értelmezésre irányuló tanulási stílusú hallgatók a legsikeresebbek tanulmányaik során:jobban teljesítenek a vizsgákon és jobb eredményeket érnek el az olyan aktív, azönszabályozott tanulást elősegítő feladatokban is, mint a portfóliókészítés (ld. a Portfólió éstanulás című fejezet). E stílus esetében ráadásul a hallgatók nemcsak a gondolkodtató, főkéntesszékérdéseket tartalmazó vizsgákon szerepelnek jobban társaiknál, hanem az olyanteszteken is, ahol jórészt tényekre vonatkozó, illetve feleletválasztós kérdéseket kapnak. Úgytűnik tehát, hogy a felsőoktatás és a hallgatók szempontjából is ez a tanulási stílus alegkívánatosabb, melyet bizonyítottan elő lehet segíteni olyan innovatív oktatással, amelyelsősorban a hallgatók tanulási tevékenységének támogatására helyezi a hangsúlyt (ld.részletesebben A tanulásról alkotott elképzelések és hatásuk a tanulás módjára címűfejezetet.). E kívánatos tanulási stílus tehát az oktatás támogatásával elérhető a tanulókszámára, de érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az ilyen pozitív jellegű változásokátmenetileg csökkentik a hallgatók tanulási tempóját.A legsikertelenebbek a felsőoktatásban azok, akikre a nem irányított tanulási stílusjellemző, ugyanakkor a reprodukcióra irányuló tanulási stílus esetében is rosszabbulteljesítenek a hallgatók, mint az értelmezésre irányuló stílus esetében. Az alkalmazásrairányuló stílusú tanulóknál nem találtak ilyen jellegű összefüggéseket a vizsgaeredményekkel.Elképzelhető, hogy ez összefügg azzal, hogy a felsőoktatásban még mindig kevéssé díjazzák atanulás tudásalkotó, gyakorlati alkalmazásának elképzelését.2.1.4.2. A tanulási mintázat fejlődése, változásaA tanulók tanulási mintázatáról megállapítható, hogy viszonylag stabil, ugyanakkor, ha lassanis, de változik. Általában függ egyfelől a tanuló életkorától, másfelől pedig a tanulási-tanításikörnyezettől (Vermunt – Vermetten, 2004).A tizenkét-tizennégy éves korú tanulóknál általában még hiányzik a tanulási mintázatösszes eleme, ráadásul az egyes elemek közt egyáltalán nem mutatható ki szoros kapcsolat: atanulási elképzelésekről és a tanulási orientációról még nem mondható el, hogy ezekhatároznák meg a tanulás módját, stratégiáit. A középiskola végére viszont egyre szorosabbkapcsolatok alakulnak ki az egyes elemek közt, s a tanulási elképzelések és orientációkelkezdik átvenni a tanulás irányításában, ellenőrzésében a vezető szerepet. Ez a folyamat afelsőoktatásban tovább erősödik.Másfelől viszont a tanulási mintázat jellemzően akkor változik meg, amikor a tanuló újoktatási intézménybe, új tanulási-tanítási környezetbe kerül. Ilyenkor szembesül(het) azzal,hogy az eddigi tanulással kapcsolatos nézetei, illetve a tanulási stratégiája nem megfelelő,kevésbé adaptív (ld. A tanulás pedagógiai értelmezése című fejezet 1.1.3. pontját). Az ilyen újtanulási szituációk hatására a tanulók tanulási mintázata összezavarodik – például egy tanulóa középiskolában a lépésről lépésre történő, memorizáló feldolgozást alkalmazta, de érzékeli,hogy a felsőoktatásban ez már nem vezet jó eredményhez, ezért tanulási elképzelésében egyreerőteljesebben jelenik meg a tanulás tudásalkotásként, -átalakításként, viszont valószínűlegekkor még a feldolgozó stratégiái nem tudják követni a nézetekben bekövetkezett változást.Először tehát mindig a tanuláselmélet változik meg, s ennek hatására kezdi el a tanuló akapcsolódó tanulási stratégiákat alkalmazni. Jól látható, hogy a felsőoktatási tanulmányokmegkezdése kitüntetett időszak a tanulási mintázat fejlődése szempontjából, hiszen ekkor mára tanulók a tanulási mintázat minden elemével rendelkeznek, s bár az egyes elemek köztiösszefüggések kialakultak, ugyanakkor egy újfajta, az aktív, önszabályozott, tudásalkotótanulást középpontba helyező oktatás hatására teljesen átalakulhatnak (Vermunt – Minnaert,2003; Boulton-Lewis – Wilss – Lewis, 2003).56