Hatékony tanulás - MEK

Információgyűjtés(Input)Információfeldolgozás(Process)Információfelhasználás(Output)Az információs (inputprocess-output)triádszervezése(Organizing)1. Témaválasztás: mit akarok megtanulni?2. Forráskutatás: honnan jutok információkhoz?3. Információforrások használata: hogyan kell használniaz információforrásokat?4. Információfeldolgozás: hogyan érthetem meg, amittanulok, hogy ne csak papagáj módra ismételgessek akáregész fejezeteket?5. Memorizálás: hogyan használhatom praktikusan amemóriámat?6. Információalkalmazás: mihez kezdjek a tudásommal?Hogyan lehetek hatékony információforrás?7. Tanulásszervezés: hogyan operálhatok arendelkezésemre álló idővel, környezettel, eszközökkel,személyekkel a tanulásom érdekében az input, a process ésaz output fázisokban?1. táblázat: A tanulás mint információfeldolgozás egy lehetséges elmélete (Mező, 2002, 24. p.)Ez az elmélet a tanulás tanulásában a fent vázolt hétféle műveletben való jártasságelsajátíttatását, fejlesztését tűzi ki célként, és ezt egyfajta tanulási stratégiának tekinti. Aszerző által írt könyv ezt a célkitűzést kívánja megvalósítani oly módon, hogy minden egyesinformációfeldolgozási (tanulási) szakasznál konkrét problémákkal szembesíti az olvasót, ésezekre kínál többféle gyakorlati megoldást. Az elmélet azért is érdekes lehet a tanulásfolyamatának elemzése szempontjából, mert választ igyekszik adni a tanulási problémákkeletkezésére is. A tanulási nehézségekről Mező Ferenc úgy vélekedik, hogy a legtöbbtanulási probléma megmagyarázható a tanulási fázisok egyikének, némelyikének vagy akármindegyikének problémái révén.E rövid és korántsem teljes körű áttekintés a tanulásról alkotott főbb pszichológiaielképzeléseket kívánta rendszerbe foglalni, elsősorban az iskolai tanulás szempontjából fontosmegközelítésekre koncentrálva. A tanulás pszichológiai értelmezése a 19−20. századbanszámos új elképzeléssel gazdagodott, és a 19. század óta időszakonként más-más irányzatokváltak népszerűvé. Fontos, hogy meglássuk a pszichológiai tanulásértelmezések alakulásábanjelenlévő tendenciákat, melyek mára odáig vezettek, hogy a tanulást egy rendszerbenbekövetkező, hosszabb távon ható, adaptív változásnak tekintjük (ld. részletesebben A tanuláspedagógiai értelmezése című fejezetben).A tanulással kapcsolatban születő első elképzelés szerint tanulás közben két vagy többinformációt társítunk egymással. A behaviorizmus ugyan nem vette tekintetbe az inger és aválasz közötti belső folyamatok szerepét, de a tanulást rendszerbe foglalta, bemeneti (ingerek)és kimeneti (válaszok) tényezőkre bontotta. Az alaklélektan ezzel szemben a mentálisfolyamatokra helyezte a hangsúlyt, és az információk egyéni értelmezésére, a „sajátstruktúrák” tanulásban betöltött szerepére hívta fel a figyelmet. A kognitív pszichológia pediga behaviorizmus rendszerszemléletét és az alaklélektannak azt az alapvetését igyekszikegyesíteni és továbbfejleszteni, hogy a tanulás mentális tevékenység. A biológiai pszichológiama már alapvető létjogosultsággal rendelkezik a tanulás magyarázatában: senki semkérdőjelezi meg, hogy a tanulásnak sejtszintű, idegrendszeri alapjai vannak. Apszichoanalitikus és a fenomenológiai iskola képviselői – mint már említettük – elsősorbannem az ismeretek és készségek elsajátításával, fejlesztésével, hanem a személyiségalakulásával foglalkoznak, és figyelmük a tanulás helyett sokkal inkább a fejlődésre irányul.23