Hatékony tanulás - MEK

2.3.2. A kooperatív tanulás gyakorlati kérdéseiA kooperatív tanulás csak az együttműködést (gondolat-, véleménycserét, munkamegosztáststb.) igénylő motiváló helyzetek, feladatok, probléma esetében indokolt és hatékony. Ezekjellemzői Horváth Attila (1994, 65−66. p.) szerint:• érdekes, és megoldható az együttműködők számára;• több a megoldási lehetőség;• az egymástól eltérő (az egyes tudásterületeken különböző teljesítményű, eltérőtanulási motivációval, módszerekkel, technikákkal stb. rendelkező) együtt tanulókmindegyike hozzájárulhat a közös munkához, a többféle képesség, készség, tudás,magatartás gazdagítja a közös eredményt.A kooperatív munkához kevésbé alkalmas a feladat, ha:• csak egyetlen helyes megoldása van;• önállóan gyorsabban megoldható, elvégezhető, mint párban vagy csoportban;• túl könnyű vagy túl nehéz;• csak memorizálást vagy rutin tanulást igényel.A feladat jellege befolyásolja az együttműködés mértékét.Ezek alapján akkor optimális a kooperatív tanulás, ha a megtanultak alkalmazása,összetett, komplex fogalom, jelenség megismerése, megértése, valamilyen problémamegoldása, a kreativitás érvényesülése, fejlesztése vagy különböző következmények,következtetések, perspektívák megfogalmazása a cél.A kooperatív tanulás során párok vagy kiscsoportok (3−6 fő) dolgoznak együtt,munkaformájuk párban folyó tanulásként, illetve csoportmunkaként ismert az iskolában. Akétféle csoport közös jellemzőkkel írható le (Nádasi, 2001, 78−107. p.). A csoport lehetheterogén vagy valamilyen sajátosság szerint homogén, állandó vagy változó összetételű. Azállandó (egymás megismeréséhez, az összeszokáshoz lehetőséget adó), heterogén (aképességek, kompetenciák sokszínűségét, az egyes részfeladathoz a legmegfelelőbb személykiválasztását kínáló) csoport a legalkalmasabb a kooperatív tanuláshoz.Csoportot többféleképpen alakíthatunk. Létrejöhet spontán, rokonszenvi vagy tantárgyiszempontok alapján, de gyakori és elfogadott a rokonszenvi kapcsolatokat figyelembe vevő,pedagógiailag korrigált (előzetes tudás, aktivizálhatóság, együttműködési képesség, társashelyzet) csoportalakítás is. Bármelyik megfelelő a kooperatív tanuláshoz, aholkijelölt/választott csoportvezetőre nincs szükség, hiszen a vezetés, a felelősség megosztott ésígy lehetővé válik, hogy az egyes feladatoknál, helyzeteknél kiemelkedjen az éppen aktuális,az éppen megfelelőbb vezető (pl. szakértője a megoldásnak). „Ebben az esetben várható csakaz, hogy a csoporton belüli önirányítási folyamatban mindenki részt vesz, s a személyre szóló,a csoportmunkát előrevivő visszacsatolási akciók produkálásában és fogadásában,feldolgozásában minden csoporttag egyformán érdekelt lesz” – írja M. Nádasi Mária (2001,93. p.). A különböző csoportalakítási technikák megismerhetők a szakirodalomból (Kagan,2004, 9. fejezet; Bárdossy – Dudás – Pethőné – Priskinné, 2002, 251. p., 361. p.; 2003,224−227. p.).A kooperatív tanulás eredményességében meghatározó tényező a résztvevőkegyüttműködési színvonala. Ennek alapján a következő csoportokat ismerjük (Bábosik –Nádasi, 1975):84