o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

megnyugtatta a nagypapát, aki mintha megérezte volna, hogy valami még sincs rendben, de a
kérdést inkább magában tartotta.
Bölcs ember volt, bölcs nagyszülő. Vigyáznak Fruzsikára, igen, persze. Ameddig csak kell.
Aztán evett. Tojásos lecsót, mert az volt itt a kedvence, és utána Zoli e heti ajánlatát, pisztrángot
kukoricaköntösben.
Addigra mindent végiggondolt. Jót tett neki az étel, a teli has, mert ettől is tisztult a kép. A
gondolatai. Most már tudta, hogy mit fog tenni.
Úgyhogy tárcsázta dr. Bazsó irodáját, a budapesti számot, és a csilingelő hangú titkárnőnek
angolul mutatkozott be. Felderengett neki a jamaicai történet. A pórul járt bankár brit papírjai.
André második útlevele. A tartalékélete.
Így aztán William Wolf nevében kívánt jó reggelt.
– Good morning, this is William Wolf from London…
Érd – Magyarország
Hol találta ezt a libuskát magának? Gianni csak egyszer találkozott a hosszú combú Lindával, de neki
abból a nőből ennyi is elég volt. Nem értette, hogy dr. Bazsó a genfi irodájával, a pénzmosás és
céglenyúlás nemzetközi profizmusával hogyan is tarthat titkárnőként maga mellett egy dugni való
szőke cicababát? Miért nem zárja be inkább egy lakásba, aztán ha olyan pillanata van, akkor felmegy
hozzá, és jól megkeféli. Ennyi. De hogy belőle csinál titkárnőt egy három nyelven beszélő profi
helyett?
„Scusi, Giannino, a főnök fáradt” – ezt pihegte a telefonba az a ribanc. Megáll az ész! Gianni olyan
erővel nyomta ki a készüléket, hogy a piros gomb majdnem elsüllyedt a műanyag tokban. Még az
ujja is belefájdult. Már csak ez kellett neki épp ma, épp most. Nem írta alá a szerződést. Oké, érti,
ha nem, hát nem. Bassza meg ez az André Calvi. Van itt azért most nála nagyobb probléma is. Vele
majd foglalkozik később.
Még akkor is dühöngött, amikor beült a háromablakos Bell Longranger helikopterbe. Olyan erővel
rántotta be az ajtaját, hogy recsegve felcsapódott a kilincse. Újra be kellett húznia maga mögött. A
dübörgő rotorzajban ráordított a pilótára.
– Andiamo, húzzunk! – Aztán látványosan belevetette magát a kényelmes fotelba. Nem kapcsolta
be a biztonsági övét, hanem csak rátámaszkodott a hófehér bőrfotel karfájára, és üres tekintettel
bámulta, ahogy az emelkedő gép alatt egyre kisebbek lesznek az érdi háztetők. A helikopter orra
előrebillent, kicsit lejjebb esett, és a gép végül lendületet vett.
A nagyfőnök rábólintott a budapesti káoszra. Hogy az ország központjában, a vidékiek hangulatát
is meghatározó fővárosban zűrzavar legyen. Ez járt a fejében. Ezért ül ő most ebben az Ausztriából