o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

Aztán összeszedte a bátorságát, és befejezte a gondolatot.
– Pont arról olvastam egy cikket az újságban – kocogtatta meg a kikapcsolt Kindle
olvasóképernyőjét –, hogy a magyar elit, a kilencvenes években még új és eredendően tehetséges
elit, melynek a kormányzópárt rafinált politikusaival együtt ön is a tagja, Kocsis úr, ez a mostanra
már elkorcsosult elit hogyan is fékezte le Magyarországot az elmúlt években. – Kocsis már vette a
levegőt, hogy leordítsa és beléfojtsa a szót, de a törékeny nő felemelte a kezét, és mint egy varázsló,
megfékezte a hördülve előrelendülő fenevadat. – Miután önök kihasználták a rendszerváltás
korszakának mobilitását, a lehetőségeket, Kocsis úr, hogy Magyarországon a tehetséges emberek
akár legalulról, még pár száz fős falvakból is a társadalom tetejére juthattak, lehettek
miniszterelnökök, milliárdosok, köztársasági elnökök, határ menti községekből budapesti
polgármesterek, tényleg bárkik, ezek az emberek, vagyis önök, győztesként tudatosan elzárták
mások elől a felemelkedés útját. Épp önök! Mert annyira élvezik, hogy Magyarország tetejére
jutottak, hogy szándékosan és átgondoltan megállítják a kiválasztódást. Nem a dolgos kisemberek
félnek itt a profi és nyugatias konkurenciától, Kocsis úr, hanem önök. Ezért mutyizzák meg a
közbeszerzéseket, és tesznek mindent zsebre. Mert valós versenyben nem önök nyernének! Hanem
más, tehetségesebb magyarok. És ezt pontosan tudják! Úgyhogy ne hazudozzanak, és ne nézzenek
hülyének mindenkit. A korrupcióval, a verseny kiirtásával, a külföldiek kiutálásával,
megadóztatásával, elkergetésével önök nem Magyarországot védik, hanem csak saját magukat. A
korcs magyar elitet. Azért számolnak fel mindent, intézményeket, ellenőrzést, ingyenes oktatást,
mindent, aminek a saját feljutásukat köszönhetik, hogy más már ne tehesse meg ugyanezt. Ne
nőhessen fel egy újabb tehetséges generáció, az önök konkurenciája. És ezzel tönkre is teszik
Magyarországot. Mert kiirtják a társadalomból a versenyt, a hajtóerőt, a vágyat, a motivációt, a
kreativitást és a siker esélyét. Minden más csak süket hazudozás szabadságharcról, függetlenségről
és a hanyatló Nyugatról. Úgyhogy ha tudni akarja, hányingerem van önöktől. – Most már Krisztina
is megemelte a hangját, mert mégis mit képzel ez a pökhendi, pocakos várúr, aki versenyről prédikál,
meg posztkomcsi trehányságról, miközben még ahhoz is lusta, hogy a saját testét karbantartsa. Csak
hízik az üzleti vacsorák zabálásától. – A jobb híján külföldön lehetőséget kereső magyarok nevében
is kikérem magamnak, hogy ön szerint hatszázezer lusta segédmunkás kotródott el külföldre
dolgozni. Épp ellenkezőleg, Kocsis úr. Tehetséges magyarok mennek el dühösen és elkeseredve.
Olyanok, akik esélytelennek érezik magukat az önök által lezárt, elfojtott, hermetikusan
befagyasztott Magyarországon.
Mint egy vádirat, úgy hangzott. Néma csend követte. Csak egyetlen dolgot lehetett hallani, a
szuperszonikus gép hajtóműveinek sípoló süvítését, ahogy mínusz ötven fokban beértek az Alpok