o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

mert utolérte őket, hanem mert megtalálta. Az óvoda előtt… És akkor végre felfogta. Azonnal
megértette.
Sosem fogja elfelejteni. Úgy érezte, mintha a látványt örökre az agyába vésnék. Nyilallt a homloka.
Szúrt a szeme.
A lángoló óvoda, a földszinti ablakokból kicsapó lángok, az emeleti füst, a sikítozó gyerekek, akik
rettegve állnak a párkányon, de nem mernek leugrani a magasból, pedig hátulról, a termeken
keresztül már jön feléjük a láng. Az épület körül fekete ruhás, álarcos vadbarmok Molotovkoktélokat
hajítanak az ablakok felé. Benzinnel teli palackokat, lángoló rongyokkal betömve. Közülük
ketten kint az utcán ellökdösik a megdöbbent tűzoltókat. Nem hagyják őket menteni? Rettegő
gyerekhangok, csörömpölő ablakok, kiabáló felnőttek, akik közül az egyiket, talán egy apukát, aki a
tűzoltóknak akar segíteni, bent az udvaron baseballütővel püföli egy olyan kopasz izomagy, aki csak
a szeménél vágott lyukat a fekete sísapkán.
Csöpp kislányod az oviban, szaladj, köcsög – villant be megint Gianni mondata, és André most már
összekapcsolt mindent.
Fruzsi… édes Fruzsika… édes, pici kislányom…
A pisztolyt a kocsiban felejtve puszta kézzel és kalapáló szívvel indult a lángoló fal felé.