Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A magyarok homályos tömegéből, az egybemosódó emberpacából, akik Kocsis szerint sosem<br />
lázadnak fel az igazságtalanság ellen, hanem azonnal mennek sertepertélni a Párt köré, mert<br />
tehetség híján évszázadok óta csak abban bízhatnak, hogy a hűségükért cserébe előbb-utóbb nekik<br />
is csurran-cseppen valami. És hát le is esik némi morzsa, mert erre azért ők nagyon vigyáznak. Ha<br />
közvetlenül nem is, de áttételesen mindenképp. Olajozzák a rendszert, maguk között ezt szokták<br />
mondani.<br />
Az egyoldalúan különadóztatott multik versenyelőnye, ami a professzionalizmusuknak<br />
tulajdonítható, így és ezért tűnik el, a Párthoz dörgölőző félgagyi, amatőr magyar vállalkozók pedig<br />
életben maradnak. Két légy egy csapásra. Kocsis ezt gondolta erről. Mert a nemzetközi<br />
nagyvállalatok néhány veszteséges év után végleg kivonulnak Magyarországról, és mivel onnantól<br />
már semmilyen érdekük nem fűződik hozzá, végre abbahagyják Brüsszelben a magyar kormány<br />
elleni lobbizást. Amiből az következik, hogy nő a budapesti kormány mozgástere, hiszen a nyugatiak<br />
egyre kevesebbet szólnak majd bele a magyarok életébe. Kocsis ezen jókat szokott kacarászni.<br />
Hiszen látszólag úgy fog tűnni, hogy győz a szabadságharc, pedig csak a Nyugat mond le<br />
Magyarországról, és fordít hátat.<br />
Zseniális rendszer!<br />
Egyetlen baj van csak vele. Mindennek az a következménye, hogy lassan már egy rendes szalámit<br />
sem lehet kapni a magyar boltokban, legfeljebb vagyonokért a különleges delikátüzletekben. Így lesz<br />
minden drágább és ócskább az urambátyám Magyarországon, mint a versenyben edződött,<br />
hatékony és szabályozott Nyugaton.<br />
De az ő szempontjukból, beleértve saját magát, Kengyelest, Simonkát és a többieket is, ez azért<br />
nem túl nagy ár cserébe a vagyonért, amit megszereznek. Legfeljebb nem a gagyi, hepehupás<br />
Magyarországon töltik majd az idejük nagy részét. De hát ezer más okból is inkább Genf, mint<br />
Budapest, úgyhogy nem mindegy?<br />
Röhejes, gondolta a camembert és brie sajtért lelkesedő Kocsis, mert erről valahogy épp az jutott<br />
az eszébe, hogy itt, Monacóban, a sajtok nemcsak finomabbak, de olcsóbbak is, mint mondjuk<br />
Nyíregyházán, a sarki fűszeresnél.<br />
Már Monaco is olcsóbb! De semmiképpen se drágább. Ide jutottunk! Pontosabban ide juttattuk<br />
Magyarországot. Ha ezt a magyarok hallanák, el se hinnék. Azt mondanák, mert hál’ istennek a<br />
többségük ennyire hülye, hogy ez hazugság, hiszen egyébként szembesülniük kellene a rossz<br />
döntéseikkel. Megmagyaráznák, hogy nem is így van. Találnának egy drágább üzletet. Be nem<br />
tennék a lábukat egy monacói szupermarketbe, mert egyébként ott kellene állniuk a sajtos hűtő<br />
előtt, és belátniuk, hogy mennyire megszívatták saját magukat, mert hagyták, hogy megszívassák<br />
őket az elmúlt huszonöt évben és az azt megelőző negyvenben is.
Change language