o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

– Ez azért nem csak iráni specialitás, mi, magyarok, is szeretünk többnek látszani, mintamire
valójában vittük. – Adrienn ezt megnyugtató mondatnak szánta, de persze érezte, hogy nem
ugyanarról beszélnek. A budapesti panelházak parkolóiban a hitelekből finanszírozott, néha a
lakásnál is többet érő autók nem a szomszédoknak szólnak, mint az iráni katonatiszt öltönye, hanem
pont fordítva, az ismeretleneknek. A magyarok ellenkező értelemben játsszák meg magukat, ők a
város másik felén, a vadidegenek előtt szeretnének többnek tűnni, mint amik valójában.
– Hát ha a látszat már úgyis szóba került, akkor ezt nézze meg, Adrienn – állította le akonyhai
keverőgépet Babak Aaron, befejezve a humuszkészítést. Megtörülte a kezét, és elviharzott. A két nő
egymásra nézett, de mire megszólalhattak volna, a férj visszaért. Átölelte Krisztinát, és halk csók
kíséretében a kezébe nyomott egy hatalmas méretű borítékot. – Csoomuz színű boríték, benne
pedig az én jobbik felem kedvence – pöckölte meg vigyorogva a barna, leragasztott papírtasakot,
amiből Krisztina, vagyis Babak jobbik fele egy régi LIFE magazint húzott elő.
– Micsoda nap – mosolygott a férjére, aztán Adriennre, elmagyarázva neki, hogy mit is kapott
ajándékba –, előbb a Kinszki-fotó, most meg ez. Születésem hetének színes képeslapja az elektromos
lehallgatókészülék feltalálásának bejelentésével. Már nagyon régen szerettem volna megkapni. Hol
szerezted? – fordult a férjéhez, és most ő csókolta meg a férfit. Közben átnyújtotta Adriennek a
szokatlanul nagyméretű LIFE megfakult példányát. A lap jobb alsó sarkában ott állt a dátum: május
20–27, 1966, és az ár: 35 cent. A címoldalról meztelen felsőtestű, szexi, bubifrizurás nő nézett az
olvasóra enyhén szétnyíló ajakkal, fekete bársonykesztyűvel takarva el a mellét. Vállára a mai
mobiltelefonok SIM kártyáihoz hasonlító chipet ragasztottak, mintha legalábbis beültettek volna
valamit a bőre alá. „A nagy szaglászás”, ezt hirdette a szalagcím, és alatta ott állt a magyarázat: „A
magánélet ravasz lerohanása”.
Babak internetes aukción vette a LIFE magazint, de az árát nem árulta el. Visszatért inkább a
humuszhoz, a tálalás aprólékos tevékenységéhez, miközben Krisztina elmesélte, hogy ő mindent
gyűjt, ami a születése évéből származik. Ezért jár 1966-os autóval, és ezért kapta most ajándékba a
LIFE hetilap májusi számát. Hiszen ő 1966. május 21-én született.
Az csak sorsszerű egybeesés, hogy ez az újság épp egy olyan technikai találmányt hirdet a
címoldalán, ami a magánéletünkről és a velünk kapcsolatos információk megszerzéséről szól, s ami
újabban Krisztina egyik vesszőparipája. Kicsit áttételesen persze, a látszat és a valós tények
viszonylatában. A magyar feltalálónő, bár ő sosem szerette a sajtóban ráragasztott feltalálóbélyeget,
inkább tartotta magát ötletembernek, aki remek csapattal dolgozik, szóval Krisztina most épp a
Move-val foglalkozott. A zümmögő szenzorokkal átszőtt edzőruhát fejlesztette, de Los Angeles-i
irodájában már kiadta a következő feladatot: okos megoldásokat találni az életmódunkat a
környezetünk számára tévesen tükröző tárgyakra.