o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

endszergyűlölők. Értelmiségi zsebforradalmárok. Az elmúlt órákban ők firkálták össze a
metróaluljárókat, és törték fel az állami szervezetek honlapjait, de többre nem igazán voltak
képesek.
Gianninak a rendszer valódi szétveréséhez nem ők, hanem a fekete csuklyások kellettek, az
agyatlanok, akik megcsinálnak mindent, amíg valaki más dönt helyettük, és pontosan megmondja
nekik, hogy mit is kell tenniük. Tartozni akarnak valahová, valakihez, ennyi csak a vágyuk. Cigányt is
vernek, ha kell, de most épp kocsikat gyújtogatnak, mert az ő szempontjukból a kettő ugyanaz.
Rombolás.
Természetesen nem tudtak a budafoki víztorony felrobbantásáról, mint ahogy nem tudtak erről
az aszfaltozócsapatról sem.
Gianni élvezettel nézte, ahogy az emberei a gellérthegyi villa ősparkjában narancssárga
mikrobuszba pakolják a „Munkaterület, belépni tilos” feliratú táblákat. A busz mellett kisméretű
úthenger parkolt. Oldalán frissen festett, hamisított Magyar Aszfalt logó.
Hát ezért élvezte. A feladat komplikáltsága miatt. Az ötletek olyan eredetiek voltak, hogy szerinte
Kocsis a híreket olvasva rá sem jön majd Monacóból, hogy a budapesti káosz vadabbnál vadabb
jelenségei közül melyik mögött áll valójában Gianni.
De így volt jól. Egyelőre úgy tűnt, hogy minden a B tervet segíti, a pánik magától is fokozódik. Ha
Kocsis azt akarja, hogy Magyarország minél gyorsabban túl legyen a választások utáni hisztin, akkor
el kell ismerni, hogy jól kitalálta. Mert biztos, hogy ezt sokáig nem bírják az emberek.
Kocsis, legalábbis Gianni teóriája szerint, a vagyonát félti, hiszen mondott is ilyet. A százmilliárdos
emberek testéből az ilyen káoszcápa pár óra leforgása alatt tízmilliárdos falatokat haraphat ki,
úgyhogy jobb, ha minél előbb véget ér a hőzöngés. Akkor talán még életben maradnak Kocsis üzletei,
és begyógyulnak a sebek. Egyébként viszont fuccs.
Hát ezért.
Gianni viszont a pénzért csinálja, ne legyen félreértés. Mert utána megkapja azt az összeget,
amivel végre kiszállhat.
Örökre!
Fiatalkora óta erre vár. Végérvényesen eltűnni, egyszer csak legyűrni a gyerekkor óta tartó
rémálmot, az apja lidércét. Kiszállni a vonatból, amibe hétévesen ült bele, amikor azon a bizonyos
éjszakán megszomjazott, és lebotorkált a konyhába vízért. Nem, ebből tényleg elég.
Viszont pénz kell hozzá, sok pénz. Mármint a kiszálláshoz. Gyűjti is évek óta, mert ő nem
tanúvédelmi baromságok kalitkájában akar élete végéig remegni. Hát ő nem. Az az árulók sorsa.
Ő kiszáll elegánsan, csendben, rezzenéstelen arccal. Hiszen tudja, hogy hol a helye. Ő aztán tudja.
A kilőtt golyókról sosem fog beszélni, ebben biztos lehet mindenki. Szicíliában réges-rég megtanulta,