o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

– És ha jól értem… – Most már alig volt szünet, Áron Krisztina szinte rögtön visszakérdezett,ami
tetszett Kocsisnak, mert arra következtetett belőle, hogy a nő kezd figyelni, és hajlandó végigmenni
vele a történelmi párhuzamon. – Ha jól értem – folytatta Krisztina –, akkor a mostani oligarchák sem
tartják érvényesnek a tegnapi koronázást, mármint a választásokat.
– Jól. – Kocsis is gyorsan válaszolt, szinte kapkodva, mert ott volt a levegőben a tisztánmegértett
üzenet lehetősége. – Jól érti, Krisztina. Sőt, a történelem még abban is ismétli önmagát, hogy mi is
külföldről kívánnánk segítséget kérni. Felmerültek nevek itt-ott a világban, ahonnan esetleg hívnánk
olyan irányítót, akit az egész nemzet szívesen koronázna meg, természetesen csak képletesen. A
tanácsát szeretném kérni, Krisztina, mert kívülről, a távolból, Amerikából talán látszik olyan
szempont is, amit mi Európában nem érzékelünk.
Elmaszatolta rendesen. Kocsis egy pillanatra elgondolkodott ugyan, hogy kimondja-e, ő most pont
ugyanazzal a céllal tart Krisztinához Palm Springsbe, mint amiért 1301-ben egy ismert oligarcha
elment Lászlóhoz, a későbbi magyar királyhoz Prágába. De ezt végül nem tette hozzá, nem mondta
ki egyértelműen, hogy Krisztinát szeretnék kormányfőnek. Inkább maradt a tanácskérésnél, az
amerikai perspektíva iránti kíváncsiságnál, maszatolt, mert továbbra sem akarta, hogy Krisztina így,
telefonon keresztül értesüljön a felkérésről.
Mert az esetleg elriasztaná.
Sőt, ami még ennél is rosszabb, lenne ideje felkészülni, tájékozódni és utánagondolni.
Csend lett a vonalban, megint csend. Aztán váratlanul fordult egyet a beszélgetés, élesen és
csikorogva. Áron Krisztina következő mondatából ugyanis kiderült, hogy az elmúlt órákban,
miközben Kocsis a levegőben suhant, Magyarországon egyre csak nőtt azoknak a köre, akik
szimpatizálnak az elképzeléssel, az internetes oldalakon bedobott ötlettel, hogy esetleg egy nőt,
konkrétan Áron Krisztinát kérjék fel miniszterelnöknek. Kocsist, bár a repülőgépe elképesztő fizikai
sebességgel száguldott, megelőzte a virtuális világ tempója.
– Tanácsot adni én legfeljebb azügyben tudok, hogy milyen napkollektoros felületekre kellene
lecserélni a parlamenti ablaküvegeket, ha a honatyáink esetleg spórolni akarnának az Országgyűlés
villanyszámlájával. A rezsivel… – Mintha a feltalálónő mosolygott volna a vonal másik végén, Kocsis
legalábbis ezt képzelte. – …de hogy az én nevem kormányfőként komolyan felmerüljön, ahogy az
interneten olvasom, az szerintem még ilyen vészterhes órákban is komolytalan. Úgyhogy ha a
tanácskérés mögött esetleg bármi ilyesmi állna, egy leplezett szándék, hogy esetleg majd mégis ide
jussunk, akkor sajnos rossz repülőjáratra szállt fel, Kocsis úr. Akkor nem Palm Springsbe kellene
jönnie.
Kocsis erre nem számított. Ez a nő túl gyorsan kiterítette a lapokat. Ő nem ilyen kártyapartikhoz
szokott. Mert most hirtelen nincs hová menekülnie, a találkozóhoz ezek után csak úgy ragaszkodhat,