You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
osztrák vonulatai fölé. Ez volt az a pillanat, amikor a stewardess elindult Krisztina vizespoharát<br />
újratölteni, és amikor Kocsis karja megálljt parancsolt neki.<br />
– Akkor ezt be is fejeztük, te hülye ribanc, mész te is a lecsóba. – Kocsisból előbújt a gátlástalan<br />
agresszivitás, ami odáig emelte, ahol most tartott. Abba a vagyonba. Képes volt leribancozni az<br />
utóbbi évek egyik legsikeresebb magyar kreatív tehetségét, ezt az elegáns, törékeny és kulturált nőt.<br />
Olyan otrombasággal elküldeni a lecsóba, mintha Krisztina ékszerlopáson ért takarítónő lenne.<br />
Kocsis vadul tépte a biztonsági öv csatját, de minél idegesebben akarta kikapcsolni, annál kevésbé<br />
sikerült. El akart távolodni ettől a borzalmas nőtől, legalább a pilótafülke közelébe menni. A gép<br />
másik végébe. Lüktető szívdobogást érzett, majdnem szétrobbant a dühtől, de egyelőre nem tudta<br />
megfogalmazni, hogy mi hozta ki ennyire a sodrából. Az egyik énje csodálkozott a másikon. A<br />
kultúrember Kocsis, mert ő igenis az, olvasott, történelmet kedvelő, civilizált férfi, ez a fele nem<br />
értette a másik Kocsist, aki korábban sosem tapasztalt módon kivetkőzött önmagából. Kisült belőle<br />
a fellengzős könnyedség álarca mögé rejtett idegesség, az utóbbi órákban megállíthatatlanul<br />
elhatalmasodó lelkiismeret-furdalás. Azt gondolta, hogy képes lesz hermetikusan elzárni a<br />
bűntudatot, sőt, hogy nem is fog érezni semmit. De a miniszterelnök felrobbantása, bármennyire<br />
szerette volna, fél nap elteltével már nemcsak szimpla sakklépésnek tűnt valamelyik hosszú<br />
játszmájában, hanem megállás nélkül ette az idegrendszerét. Órák óta ette könyörtelenül.<br />
Kocsis képtelen volt beismerni, hogy ő, a kaszinók és a bonyolult kártyapartik királya, ekkorát<br />
tévedhet. Először a miniszterelnök ügyében, hiszen még ha útjára indította is Giannit, az utolsó<br />
pillanatig hitte, hogy a kormányfő lemond. Hát tévedett. De benézte ezt a nőt is. A tudatalattijában<br />
a benézni szót használta, mintha legalábbis focikapus lenne, aki elkalkulálta a labda ívét, és benézett<br />
egy szabadrúgást, aztán gólt kapott.<br />
– A kuuuurva életbe! – Hangos dühvel ordította ki magából a feszítő idegességet, a bűntudatés<br />
a kudarc keserű turmixát. Mintha senki sem lenne ott, se Krisztina, se a stewardess, se a pilóták.<br />
Csak ő egyedül. Másfél napot fecsérelt erre a szajhára, erre a hülye kis tyúkra, aki csak azért, mert<br />
feltalált valami napkollektoros tetves ablakot, már feljogosítva érzi magát, hogy kioktassa őt<br />
demokráciából, országüzemeltetésből és emberi motivációból.<br />
Őt! Kocsis Zsoltot! Mégis mit képzel ez magáról? De tényleg. Kocsis egyre jobban belehergelte<br />
magát. Felhívja Giannit, de fel ám, és az olasz segítségével, a szicíliaiak szokásos gördülékenységével<br />
úgy elküldi a lecsóba ezt a perzsa szajhát, a jó kuuuurva életbe, de úgy, hogy a seggfej Abrakadabra<br />
férje, vagy hogy a francba is hívják azt a vájlingfejű kecskeszopogatót, na hát még az sem fogja<br />
megtalálni a homok alatt. Hogy cseszné meg.<br />
– Azon a szaron – mutatott Kocsis az elektromos könyvolvasóra –, azon a szaron elkezdhetiírni<br />
a lemondó nyilatkozatát, hogy miért nem vállalja el a miniszterelnöki felkérést. Meggondolta magát,
Change language