o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

fejben mindig előrébb kell járni, mint a többiek. Ezt szereti, mert ez ő. A kaszinóban és az életben
egyaránt.
De ehhez most fáradt. Figyelni a Chemin de Fer-re. A Punto Banco viszont csak szerencse kérdése,
ahogy a lapforgás épp hozza. Ezért ült át ide, ehhez az asztalhoz. A diavetítő rázása ebben a játékban
is benne van, de közben nem kell gondolkodni. Mert a figyelme állandóan másfelé jár. Elkalandozik
innen, a monacói kaszinó arannyal festett és freskókkal díszített barokk kártyaszobájából. A teste itt
parkol ugyan, a pénztárcája, a zsetonok, minden a Salon
Privében van, bárki láthatja őt a barna márványoszlopok és cicomásra faragott boltívek között.
De az esze mégis máshol jár.
Az Magyarország felett köröz. Állandóan a választásokon töri a fejét, hogy vajon mi fog történni
otthon. Ma és a következő napokban. Ezért nem mentek most Amerikába sem. Az egész társaság a
közelben akart maradni. És persze egymást figyelni. Nem Magyarországon lenni, mert rossz az
előérzetük, de nem is nagyon messze. Másfél óra repülővel, ha arra lenne szükség.
Mert alakulhat úgy.
Simonka Tóni volt talán az egyetlen, aki Genfben maradt. Hivatalosan Antal, de nekik csak Tóni a
belvárosból. A tizenkilencedik századi Belle Époque-villájában elkezdődtek a felújítási munkálatok,
ez volt a hivatalos kifogás, de ő pontosan tudja, hogy Tóni távolságot akar tartani. Óvatoskodva él,
pedig az veszélyes.
Még csak az idén vett ott házat, ahol egyébként már szinte mindannyiuknak van, a Genfi-tó északi
partján, a lankás szőlőbirtokok egyikén. Mostanra érte őket utol. Az adófegyelemre hivatkozva a
magyar kisvállalkozásoknak kötelezően előírt és az adóhatósághoz online bekötött pénztárgépek
milliárdos üzlete, ugye. Le a kalappal előtte, mert ez Tóni saját ötlete volt, mármint hogy ez
Magyarországon is legyen kötelező. Szlovéniában látta, ott ezen nagyon megszedte magát valaki.
Hát oké, hagyták.
Tóni nem akart a földügyekbe belekeveredni, cserébe a pénztárgép-beszállítói jogáért átadta
nekik a Balaton-környéki telkeit. Pedig rakta össze a birtokait rendesen, évekig szöszmötölt. Most
mégis beérte a pénztárgépüzlettel. Nem mohó, tudja a helyét.
Nem kis tétel persze ez se, két év alatt futotta belőle a genfi villára, ráadásul mivel a bizniszt a
miniszterelnök már majdnem odaadta egy budapesti kerületi polgármesternek, aki idő előtt
megszagolta a lehetőséget, nem is volt olyan egyszerű. Mármint az ötletgazda Simonka Antalnak
adni a pénztárgépeket, hogy ő lehessen a háttérben. Az ő érdekeltségébe tartozhasson az
adóhatóság által hivatalosan javasolt legnagyobb beszállító és szervizelő cég.
Egymásnak feszültek akkor is, akkor már nagyon. A politikai és az üzleti elit. Két évvel ezelőtt. Át
kellett ugyanis verni a parlament kormánypárti többségű gazdasági és informatikai bizottságán,