You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
motorháztetőt, végül összenéznek a megfagyott időben és térben, ők ketten, André és ez a nő, bár<br />
a testük úgysem fog találkozni. Csak a vaspáncélként rájuk öltöztetett autók csattannak majd, nem,<br />
nem majd, hanem már most.<br />
Fűrészhang tépi a fémpapírt, mintha kartonautókban ülnének, durranva repednek ketté, ő pedig<br />
csak nyomja magát a busz tartásában előre, bele a résbe. Tovább.<br />
Amíg csak lehet.<br />
Hasizma kőkeményen feszül, combja kapaszkodik, tapossa a gázpedált, nyaka megint<br />
vasoszlopként tartja a testét, az öv ráfeszül, most már csak egy méter, még, még, és aztán kijut. Lát<br />
mindent, érzékel, menekül.<br />
De aztán vége. Mégsem sikerül. Mert hátulról, a Renault mögül becsapódik az ő viaskodó<br />
lovagharcuk fuldoklásába az ötödik autó, és annak a súlya, ellenereje, mintha elszakítanák vele ezt<br />
a hosszú filmet, azonnal megállít mindent. André bennreked.<br />
Beragad.<br />
Nyekkenő, fémes csikorgás a vége, ahogy beékelődve a busz és az összetört autók közé<br />
mozdulatlanságba szorul.<br />
A motoros rendőr. Most már csak azt akarja hallani. Mert még nincs vége, egyáltalán nincs. Most<br />
majd az következik. Keresi a szemével, kutat, néz visszafelé, hogy jön-e. Hogy hol jön? Honnan?<br />
De már itt is van.<br />
André a saját oldalán, a busz felé vascsapdába szorult, ott biztosan nem nyílik ki az ajtó. Úgyhogy<br />
nem is próbálkozik. Inkább löki át magát a másik ajtó felé, tüdeje közben szúr, megint szúr, nyakában<br />
nyilallás, de most erre végképp nincs idő. Egyetlen pillanat elég neki, hogy belássa, ezzel sem<br />
érdemes próbálkoznia. Ez az ajtó is beszorult.<br />
Fejest fog ugrani. Keresztül az ajtóüvegen. Öt percen belül másodszor veti ki magát a semmibe. A<br />
kéziféken támaszkodik a lába és a testét már löki is kifelé. Az arca elé tartott kezét vágják a szilánkok,<br />
amikor az ütközésektől már megrepedt, félig kitört üvegen átesik.<br />
Talpon van egyetlen pillanat alatt. Hallja a szirénázó motor érkezését, a csikorgó féket. Ideért az<br />
ész nélkül lövöldöző rendőr, aki olyan tempóban indult utána, hogy a bukósisakját sem vette föl.<br />
Andrénak bújnia kellene, mert lőni fog megint. Ez olyan. Ha üldözés közben lőtt, akkor most is fog,<br />
amikor végre tisztán látja őt.<br />
Úgyhogy lehajol, és előredőlt testtel, mint egy gátfutó löki át magát az összetört autók és a busz<br />
összetorlódott akadályán. Dudálás, sikolyok, hisztéria, zűrzavar. Fedezékbe, súgja az ösztöne, és már<br />
ott is van, a busz háta mögött.
Change language