You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Úgyhogy biztos, ami biztos alapon tíz perccel ezelőtt bekapcsolta ezt az új számot, a svájcit is,<br />
hátha legközelebb azon jelentkezik be Kocsis. Mert bejelentkezhet, hiszen bármelyik pillanatban<br />
történhet valami.<br />
André ezekben a másodpercekben ért át az Erzsébet hídon. Adrienn kis Fiatjával éles kanyart vett<br />
jobbra, aztán már fordult is felfelé, a Hegyalja út irányába.<br />
Csendben jött el az intenzív osztályról. Egymásra néztek Adrienn édesapjával, aki ülve maradt,<br />
miközben André megállt mellette, és megszorította a vállát.<br />
– Adrienn most száll le Bécsben – mondta André suttogva, a görcsöt, az iménti feszülést már<br />
kiengedve magából –, mire ideér, én is itt leszek újra.<br />
Keze továbbra is a nagypapa vállán maradt, megvárta, amíg a férfi felnéz rá. Aztán elkísérte a<br />
tekintetét Fruzsika ágyához és onnan vissza. André bólintott, mintha azt mondaná, hogy rendben<br />
lesz ez így, a nagypapa egyedül is megoldja. Az idős férfi meg csak nézte Andrét mozdulatlanul,<br />
biccentés nélkül. Mert a szeme… André szeme elmesélte az egész életét. Most mesélte el, most<br />
először. Néma csendben, mert szóban még soha. Adrienn édesapja nem értett mindent, mert a<br />
lánya nem mondott el neki mindent.<br />
Csak sejtette. Ki ne sejtette volna. André keze például… ahogy most bátorítón a vállára tette.<br />
Mindjárt összeroppannak a csontjai, André olyan erővel szorítja, bár valószínűleg észre sem veszi.<br />
Neki fel sem tűnik, hogy mindjárt összemorzsolja. Pedig csak meg akarja nyugtatni, nála ez a vállon<br />
veregetés. Átadja az energiát.<br />
Egyszer megkérdezte a lányát, hogy ha egyetlen mondatban kellene bemutatnia Andrét, akkor<br />
mit mondana. Két szó volt a válasz. Összesen két szó. Sosem fél! Ezt mondta Adrienn, és amit tegnap<br />
délután a tűzoltóktól hallott az óvodánál, hát az…<br />
Úgyhogy sejtette. Fruzsika azért fekszik most itt, mert André sosem fél. Tudta, érezte, elfogadta.<br />
Vannak ilyen emberek.<br />
Megfogta André kezét, nem vette le a válláról, csak rátette a sajátját. Ahogy hozzáért, André<br />
azonnal megérezte a két fogás közötti különbséget, észrevette magát, és kiszaladt a görcs az ujjaiból.<br />
Enyhült a szorítás, most már tényleg csak megnyugtatón és engedélyt kérve tartotta a kezét az apósa<br />
vállán.<br />
Aki pár apró mozdulattal megpaskolta, mintha bátorítaná. Vagy elengedné… És aztán bólintott.<br />
Visszafordult Fruzsika ágya felé, és nézte megint mereven. Nem tudott mit mondani, mert annyi<br />
mindent szeretett volna. André pedig kihúzta a kezét a nagypapáé alól, el a válláról, és lassan, halkan<br />
kilépett a folyosóra. Nyugodtan ment pár métert, aztán előredőlt, és szaladni kezdett.
Change language