o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a
föld!… Már mindent elkótyavetyéltek.
Csak alantas szolgálatok maradnak, égbekiáltó árulások…
Kettészakad a nemzet.
Lángra lobban az ország.
A lángot vér oltja.
Magyar magyart gyilkol.
Persze van folytatása is. Nem az a vége, ami az elmúlt napokban történt, hogy egymásnak
esünk. A nyírkai jóslat utolsó négy sora sokkal inkább reménykeltő jövendölés. De azt a részt
egyelőre mégsem merem idemásolni, mert nem akarom elkiabálni, és azt kívánom, hogy
bárcsak az én történetemnek is úgy lenne vége, mint a nyírkai jóslatnak.
Mert akkor kiszabadulok!”
Budapest – Magyarország
pár nappal korábban
Minden lepusztult volt, ócska és igénytelen. A dobozszerű rendőrségi asztal, amit feltehetően
funkcionálisnak képzelt a szocializmus igénytelenségében felnőtt tervező. Tervező? Ezt nem kellett
megtervezni, gondolta André, egy ilyen kocka formájú asztalt, aminél ez a nyomozó ül, ilyet Fruzsika
már háromévesen tudott rajzolni. Fruzsika egyébként most már sokkal idősebb, jelentősen öregebb,
most már három és fél éves. Épp a múlt hónapban ünnepelték a három és feledik születésnapját.
Vagyis ha pontosan kiszámoljuk, hozzáadva az azóta eltelt négy hetet, akkor Fruzsika
tulajdonképpen ma már hároméves és hét hónapos.
Az állandóan pislogó, koromszemű mini-Adrienn, ez a kalózkislány, André visszakapott élete,
száguldó tempóban cseperedett. André legalábbis úgy érezte, hogy rohan vele az idő, és ő állandóan
lemarad valamiről. Pedig nem is. Ha Adrienn hagyná, akkor Fruzsikának nem csak éves és féléves
születésnapjai lennének, hanem negyedévesek is.
Mint ahogy voltak is, csak titokban. Mivel Adrienn már a feles szülinapokat is megmosolyogta, hát
a negyedeseket André magában ünnepelte. Egyetlen pohár bor társaságában. Azok voltak az ő
emléknapjai. Az előző életéből elrabolt kisfiú, Dávidka minden egyes kihagyott születésnapjának az
emlékezete.
Ilyenkor sokkal inkább rá gondolt, nem a valamiért állandóan nagyon komoly tekintetű Fruzsikára.
Inkább Dávidra, az ő révén pedig saját magára, a múltjára.