o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

Harminc másodperc múlva lőnie kell.
Egyetlen rántással hátralökte a tolóajtót. A zár fémes kattanással beleakadt a Gazella
fémtámasztékába. Az ajtó kinyílt, és aztán úgy maradt. A katona derekához karabinerek
csatlakoztak, a rajtuk keresztülfűzött hegymászókötelek egészen a helikopter plafonjáig futottak.
Úgy rögzítette a testét a himbálózó géphez, mintha bábszínházi figura lenne.
Nem tudott kiesni.
Az ajtórésen keresztül fullasztó hőség csapott az arcába, bőrét élesen szurkálták a felkavart
homokszemek. Égett gumiszagot érzett, és hirtelen meghallotta az arab piac zsivaját. Lenézett és
látta, hogy most zúgnak el felette. Egyetlen pillanatra még a szürke, lepedőruhás embereket, a
zsúfolt tömeget is észlelte.
– Tizenöt másodperc – számolt kiabálva a pilóta, és egy kihalt körforgalom fölött élesenátfordult
a Bondihere útra. A romos utcákon nem lehetett autókat látni, nem közlekedett senki, csak
járókelők.
Mintha lebegő autóval érkeznének, olyan alacsonyan röpültek. Itt is felvertek maguk mögött
mindent, porhurrikánt húztak keresztül a városon. A házfalak dübörögve verték vissza a
helikopterpropeller tompa suhogását. A függönyöket kifelé tépte a Gazella-huzat, ahogy a gép
kiszívta a levegőt az épületekből.
– Öt másodperc – jött a pilóta utolsó jelzése az érkezés várható időpontjáról, miközben
azirányítótiszt is elkiabálta magát.
– Az uszoda déli részén, a szálloda felé eső oldalon fekszik, látja az infra, pozitív
felismerés,szakállas arc, fehér ing, szemből menjünk! – És már lendültek is.
Híva – Üzbegisztán
történetünk idején, 2015 áprilisában
részlet a fogva tartott magyar
miniszterelnök naplójából
„Mi történt? Hogyan kerülhettem épp ide, ebbe a száraz homoklyukba? Ha kiírnám magamból,
az talán segítene. Ha látnám a betűket a papíron, akkor esetleg könnyebben megérteném az
okokat. Ha átgondolnám újra. Mert egyébként tényleg olyan, mintha nem is velem történne.
Annyira lidérces, annyira valószerűtlen. Miért pont én? Miért most? És miért így?
Szerencsére nem félek. Furcsa. A repülőn még azt hittem, hogy félni fogok, és mégsem. Nem
tudok aludni, igen, étvágyam sincs, mégse félek. Ez inkább csak düh. Ilyesmit érzek.
Felháborodást, amiért ezt meg merik tenni velem!