Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
csak a tűzoltók lehetnek. A padló szintjén azonnal elviselhetőbbé vált a forróság, és a füst sem volt<br />
már olyan sűrű.<br />
Aztán hirtelen, mintha csak egy légszivattyú lendült volna munkába, a füst meglendült a<br />
csörömpölés és a vízbetörés hangja felé. Tisztult a parkettaszint. És akkor meglátta. Észrevette.<br />
A gyerekeket maga körül.<br />
Ott feküdtek.<br />
Mint akiket láthatatlan, gyilkos kór terített le, alig-alig mozogva, aprókat rándulva. Sípolva szívták<br />
a levegőt, vagy inkább a füstöt, a maró, szemet tépő meleg parazsat. A fullasztó mérget. Gázokat,<br />
ként, szén-monoxidot.<br />
André egy pillanatra megtorpant. Feküdt a hasán, kereste Fruzsikát, de nem látta, úgyhogy felállt.<br />
De a tekintete abban a pillanatban el is vesztette a szobát, mert a padlószint fölött fél méterrel már<br />
olyan sűrű volt a füst, hogy nem látott át rajta.<br />
Visszafeküdt. Ott voltak a gyerekek megint.<br />
Könnyezett, a füst szinte kivájta a szemét, légszomjjal küszködött, beszívta a levegőt, de még a<br />
szája elé tekert vizes függönydarabon keresztül is égett a légcsöve, kábult, szédülni kezdett, és fájt<br />
a homloka.<br />
André, And-ré! Megint a néma, belső hang, a csendes kiabálás saját magával, már megint a déjà<br />
vu.<br />
Émelygett. Hirtelen hányingere lett. Egyre hevesebben vert a szíve. El fog ájulni, ezt érezte.<br />
Egyre hangosabban zúgott a víz. Mindegyiket megöli, ez futott át az agyán, de nem tudta, hogy<br />
kiket, csak azt, hogy őket. Giannit, akárkit, mindegyiket.<br />
– Fru-zsi! – Még egyszer kiabált erőtlenül, de azért lehetett hallani. Odaért az első gyerekhez, és<br />
azonnal megismerte a szőke kisfiút. Fruzsika egyik kedvenc csoporttársa, akinek tudja a nevét, igen,<br />
tudja, csak most… most valahogy nem jut az eszébe.<br />
Szédül, gyengül, de hirtelen már nem is érzi olyan forrónak a levegőt. Szinte hűvös. Bár lehet, hogy<br />
még mindig meleg, csak ez a tompulás, az eszméletvesztésnek ez a lágy simogatása, ez csapja be.<br />
Tulajdonképpen milyen jó, mennyire kellemes lenne itt egy kicsit elterülni. Csak pár másodpercig<br />
megpihenni, ezt érezte, ezt kívánta. Megígérte magának, hogy utána folytatja majd a keresést, most<br />
mégis olyan jólesne letenni a fejét, csak egy picit, ide a padlóra, igen, így, könnyedén.<br />
Aztán már a tuareg harcos is mozdulatlanul feküdt az óvoda padlóján. Elaludt kábán, émelyegve.<br />
A mérges gázok pedig elkezdték átjárni a tüdejét.<br />
Egy hónapja történt. Fruzsi elbújt előle, amikor André ment érte az óvodába. Aznap reggel<br />
plüsselefántbébit kapott tőle ajándékba, a három és feledik titkos születésnapjára, mert anyu nem<br />
tudhatott róla. Hogy André ezt is megünnepli. Az elefánt meglepetés volt aputól az ovi felé tartva, a
Change language