Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A szivarra hasonlító, tömzsi, rövid töltőtoll vastag kupakján dőlt betűkkel állt az egykori tulajdonos<br />
neve. Arannyal vésték a fényes, fekete csíkos kagyló berakásba. Herbert McDade a Lehman Brothers<br />
elnöke volt, amikor a bank hét évvel ezelőtt összeomlott. 2008. szeptember 15-én, éjszaka egy óra<br />
negyvenöt perckor.<br />
Kengyeles Sándor nagy becsben tartotta az ezüsthegyű tollat, mert a Lehman Brothers elnöke 613<br />
milliárd dolláros adósság felhalmozása után ezzel a Montblanc-al írta alá a világtörténelem<br />
legnagyobb csődjét jelentő eljárás kezdetét.<br />
Percre pontosan éjszaka háromnegyed kettőkor, amikor hosszas hezitálás után végül mégiscsak<br />
elszánta magát, és csődvédelmet kért.<br />
Micsoda napok lehettek, gondolta hófehér öltönyében a magyar üzletember, és megigazította a<br />
homoksárga dinoszauruszmandzsettát. Pont, mint a mostaniak. Kihúzta az ing kézelőjét a<br />
hajszálcsíkos öltöny hosszú ujjából, mert szerette, ha minden pillanatban látni lehet a százmillió éves<br />
mandzsettagombokat. Őrült, sebesen vágtató napokat élhettek meg a Lehman Brothersnél 2008-<br />
ban, ez járt a fejében, minden percben újabb gellert kapó órákat. A Sotheby’s árverésén vett tollból<br />
közben kifutott a tinta, és a hegye sercegve végigkarcolta a magyar miniszterelnököt lemondásra<br />
felszólító levelet.<br />
Ő is aláírta.<br />
Végül így döntött.<br />
Sokat hezitált, mint egykor Herbert McDade is valószínűleg, de aztán megadta magát a többség<br />
akaratának és persze a tények nyomásának. Mint ahogy anno a Lehman Brothers főnöke is<br />
megadhatta magát, belátva, hogy nincs más választása.<br />
Most eszébe jutott a miniszterelnök három évvel ezelőtti mondata, amikor beprotezsálta őt Kocsis<br />
Zsolt cégeibe. Pontosabban rákényszerítette ezt a panamakalapos cápát, aki épp idetartja elé a<br />
papírt aláírásra, hogy vegye be őt is az üzletbe. „Aki egyszer becsapott – mondta neki útravalóul a<br />
miniszterelnök –, az másodszor is be fog csapni.”<br />
Hát, igaza lett. Csak persze másképp. A kormányfő feltehetően Kocsis Zsoltra gondolt, hogy rá<br />
kellene vigyázni, tőle tartani, nem pedig fordítva. Az eszébe sem jutott a miniszterelnöknek, hogy<br />
végül ő, a beprotezsált Kengyeles Sándor, a másfeledik generáció fogja őt elárulni, mint ahogy most<br />
meg is teszi.<br />
De hát a pénz nagy úr. Meg amúgy is, ő aztán nem akar a miniszterelnöki makacskodás miatt<br />
menekültként kóborolni a nagyvilágban, még nem. Az biztos! Ahhoz ő túl fiatal.<br />
Kocsis ezt remekül érzi, és el is magyarázta neki, ebben tökéletesen igaza van. Lesétáltak ketten<br />
ide, a tengerparti autószalonok elé, otthagyva a teniszmeccset. Vállon veregette őt Kocsis,<br />
barangoljunk egy nagyot, Sanyikám, mondta neki, és már tolta is kifelé a stadionból. Elléptek a
Change language