o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

Az egyik nyíltabb szakaszon, már a Blaha Lujza tér után benyúlt az ülés alá, és előhúzta az elrejtett
pisztolyt, a tegnap szerzett rendőrségi PG–63-ast. A csövét beszorította az ülés háttámlája alá, a
biztonsági öv csatjánál. A markolat állt felfelé, hogy bármikor kéznél legyen. A Ferenciek terénél, az
átépített Váci utcai átjárónál bevette az enyhe kanyart, megállás nélkül átment a piroson, és
miközben felhajtott az Erzsébet hídra, oldalra nyúlva kibiztosította a fegyvert. A PG–63-asba
tárazható hét lövedékből csak három maradt, mert a háborús transzba eső rendőr tegnap kilőtt rá
négyet. Három töltény… Nem túl sok, de azért a semminél több. Már nincs idő arra, hogy elmenjen
a saját fegyveréért. Az ötvenkét darabra szétszedett puskáért a Margitszigetre, a titkos helyre.
Nincs, erre nincs idő.
Már megy felfelé a Hegyalja úti emelkedőn, mindjárt ott lesz a tetején, a régi teniszpályáknál,
ahonnan már csak egyetlen perc, és eléri a BAH-csomópontot.
A felüljáró alá kell majd fordulnia, nem fölhajtani rá, mert a Budaörsi út 4. közvetlenül a felüljáró
mellett áll, pár perce ezt látta a mobiljára átküldött műholdtérképen.
Erről eszébe jutott a telefon, a három részre osztott képernyő, úgyhogy ránézett megint. Az előbb,
amikor a hídon átjött, a kijelző felső egyharmada megváltozott, és eltűnt a zseb sötét üressége. Most
már mintha lakásplafont mutatott volna, mert a jobb szélén csillár lógott a képbe, a bal oldalon pedig
felfelé futó ablakkeretet látott. Gianni valószínűleg letette a telefont egy asztalra vagy maga mellé,
a székre. A kép meg se mozdult, mereven ugyanazt mutatta.
Csak a szürke plafont.
Most viszont… most hirtelen ez is eltűnt. Épp amikor André ránézett. Ahogy vezetés közben maga
felé fordította a telefon kijelzőjét, a plafon váratlanul megmozdult, a minikép elfordult, aztán
zuhanni kezdett, mint amikor valami becsapódik a földbe, de ez most mintha a parketta lenne, aztán
megint sötét lett úgy, mint az előbb a nadrágzsebben. Először csak sercegő szürkeség, aztán apró,
fehér pontocska középen, végül pedig, mint egy kisülő tévéképernyő, a nagy semmi, csak az
elfeketedett egyharmadnyi üresség.
André közben meglátta a felüljárót. Jobbra húzódott, a szélső sávba, hogy bejusson alá, aztán majd
onnan kis ívben a ház elé.
A kijelző középső harmadára összesűrített minitérképen már majdnem összeért az A és a B pont.
A GPS 75 méter távolságot mutatott a kettő között.
Alul viszont, az alsó egyharmadban homályos alak tűnt fel, talán egy piszkos ablaküvegen keresztül
kamerázva, ahogy lefelé néz, és hevesen mozog.
Mintha taposna valamit…
Közben megint üzenet érkezett a telefon felső, elsötétült harmadára:
„BAZAR: telefonkép megszűnt – a készülék svájci száma és regisztrációs címe: +41-848-848