o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

nem akarják őt lelőni, André, nem, egyszerűen csak ilyet mondott, és kész. Számít egyáltalán, hogy
miért? Talán mert buta, vagy fél, vagy csak pechje volt. Manapság ki tudja?
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy André igenis szerencsés, megúszhatja ő ezt könnyen.
Egyetlen villanás alatt. Az ügyvédi tapasztalat, ugye, hogy ő most épp szembejött, pont itt és pont ő,
hál’ istennek. Hiszen íme, azonnal egy jó tanács: cselekvő megbánást kell tanúsítani, André, és akkor
ejti a rendőrség ezt a gyanút. Nem lesz vád, de nem ám, nem lesz per, és üres marad az a kényelmes
cella, amit ma éjszaka volt szerencséje Andrénak megismerni, és persze belakni.
Cselekvő megbánás, ugye, nyomozókám. Van ilyen! Ez azt jelenti, ha André esetleg nem értené,
hogy hát bizony, sajna, vissza kellene adni állam bácsinak a pénzt. A többletként kifizetett
húszmilliót, mert ne is vitatkozzon André, hogy ő azt továbbadta más vállalkozóknak, meg hogy jogos
volt a kifizetés, és mindennel el tud számolni, blablabla. Ugyan már! André, ezt ne, esze ágában se
legyen itt senkinek szakértői elemzéseket hozni, mert Magyarországon mindig lesz egy másik
szakértő, aki az ellenkezőjét állítja. Talál olyat az én kis nyomozókám, André, nem lehetsz ennyire
naiv.
Szóval, ott az a többlet húszmillió, térjünk ehhez vissza, meg az ötmilliós csúszópénzhez, ami vagy
volt, vagy nem, felesleges tagadni, mert már a gyanú is elég, szóval az huszonöt plusz a kamatok, az
kereken harmincmillió. Ennyit kifizet André, aláírja a cselekvő megbánás beismerésének
dokumentumait, és már kész is, vége, mehet haza.
Igen, az valahogy tényleg a tudomásunkra jutott, persze, elismerem, valóban hallottunk róla,
André, hogy nincs ennyi pénzed, csak úgy hirtelen ennyit nem tudsz leakasztani. Pedig kellene, érted,
ugye, mert csak ma, legkésőbb holnap reggelig áll ez az alku, ez a cselekvő megbánásosdi. Addig
kellene a pénz, mert épp ez a nagy rendőrségi lottójáték lényege, hogy csak az első 48 órában lehet
ezt a szerencsés fordulatot kihasználni. Amíg még változtathatók a dolgok.
A papírok, a mondatok. Az egész ügynek a perspektívája, tudod, hogy honnan is nézzük, az én
kedvenc nyomozókám hozzáállása, ugye. De sebaj, örülni kell André, mert tényleg nagyonnagyon
szerencsés vagy, hiszen én, mint ügyvéd, pont ismerek olyanokat, akik harmincmillióért megvennék
a vállalkozásodat. Bizony, André, bizony. Megvennék, halleluja! Az egész kulináris dunai motyót, a
cégecskédet, ami tényleg nagyon klasszul ki lett találva, profi meg minden, de eljött az ideje, hogy
valaki átvegye tőled a stafétabotot. Nyugi, ne idegeskedj, jó kezekbe kerül, hidd el. És ez azért jó
érzés, ugye, megnyugtató. Megvennék a barátaim, pusztán csak hogy rajtad segítsenek, mert így
hirtelen lenne annyi készpénzed, épp annyi, amennyivel utána cselekvő megbánást tudnál
tanúsítani. Hát nem óriási szerencse ez, André? Hogy pont így összejönnek a dolgok? Itt kell aláírni,
itt, igen, és már túl is vagyunk rajta.