o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

Budapest – Magyarország
– A kollégája fent maradt. – André kilökte a bejárati ajtót a még mindig terpeszben álló
biztonsági őr mellett, és elvegyült az oszladozó tömegben. Elvesztette a fonalat. Már megint
elvesztette. Gianni egyszer már eltűnt előle a BAH-csomópontnál, és most megint.
De elment Kocsis is. Megvoltak, aztán mégsem. André a DGSE gépéhez tartott, pár száz méterre
innen. Beszélni akart a franciákkal, sőt, ha tud, akkor a repülő zárt kommunikációs rendszerén
keresztül személyesen Didier-vel is.
Tudta mi vár rá. Tudta, hogy vége.
A francia titkosszolgálat mostantól kiszáll. Egyelőre biztosan. Ez már nem az ő ügyük. Eddig sem
volt az, csak segítettek neki, mert Didier a maga szokásos és türelmes módján azt gondolta, hogy
Gianni és Kocsis kapcsolata elvezetheti őt valahová. És lehet, hogy el is vezette.
Közük lehetett a miniszterelnök elleni merénylethez. Gianninak szinte biztosan.
Ütőkártya. Ász. Sőt, ez akár jolly joker is lehet egy későbbi kártyapartiban.
André annyira azért már ismerte Didier-t, hogy tudta, a francia titkosszolgálat vezetője a további
kockázatvállalás helyett most inkább zsebre teszi a lapot, és visszahúzódik. Vár és figyel. Őt nem
érdekli André egyéni bosszúja, megérti, sajnálja Fruzsikát, de neki a grande formule a lényeg, a nagy
képlet, a szélesebb perspektíva. Őt a magyarok, a magyar elit kulcsfigurái érdeklik, de ők is csak
abból a szempontból, hogy vajon mit csinálnak KözépÁzsiában. Hogy a keleti nyitás kapzsi
kapkodásában és amatörizmusuk bizonyítékaként beengedik-e az oroszokat Európába. Hogy a KGB
utódszervezetei és régi arcai feltűnnek-e megint ott, ahonnan a Nyugat egyszer már nagy nehezen
kisöpörte őket.
André megtorpant.
Állt az esőben, vállához szorította a teniszütőtokot, és hagyta, hogy a hazafelé tartó tömeg ideoda
lökdösse. Szinte kábultan dülöngélt jobbra és balra, ahogy a csalódott, átázott embertömeg
elsodródott mellette. A keleti nyitás…
Újra elővette a telefonját, és megint elolvasta Áron Krisztina lemondó nyilatkozatát. Pár perccel
ezelőtt egyszer már átfutotta. Lejött a tetőről, a lépcsőházban volt épp, amikor a készülék rezegve
jelezte egy újabb fontos üzenet érkezését. Már akkor is furcsállta a célzást, hogy a feltalálónő a
helyzethez képest nevetségesnek tűnő és mondvacsinált indokkal utasítja vissza a felkérést. Hogy ő
úgymond nem ért egyet a török és perzsa kapcsolatrendszer kiépítésével, amivel kapcsolatban
szerinte konszenzus alakult ki Magyarországon.
André még mindig nem mozdult, csak hagyta, hogy lökdössék az emberek. Konszenzus? A török
nyitás ügyében? Hát nem azt mondta Didier, hogy épp ellenkezőleg, a magyar oligarchák pont