o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

– Hol van az a hülye csirke? – Gianni olyan lendülettel robbant a repülőgép utasterébe, mint aki
mindjárt felpofozza Krisztinát. Lehajtott fejjel átverekedte magát a tömegen, a drónok elől eltakarta
az arcát, és feltrappolt a lépcsőn. A pofozkodást sejtető agresszív mondat után úgy huppant a hosszú
bőrkanapé legközelebbi sarkába, mint aki megúszott egy életveszélyes karambolt.
Kifújta a levegőt.
Kocsis csak állt, és nézte. Krisztina a távoli sarokban ült, legalább öt méterre ettől a borostás,
ezüstgyűrűket és csilingelő karpereceket viselő kopasz vadembertől. Mert ez egy vadember.
Árasztja magából a gátlástalan erőt.
Vagy ezt csak ő képzeli?
Csak azért gondolja, hogy akár még ölni is képes lenne ez a tetovált dúvad, mert megijedt?
Mert negyven perccel ezelőtt végighallgatta Kocsis telefonbeszélgetését, amikor felhívta
Gianni fiút? Kocsis így szólította a vadembert. Gianni fiúnak. És elmagyarázta neki, hogy
Üzbegisztánba mennek, apró ciprusi kitérővel. Kocsis kiszáll Larnacán, Gianni fiú pedig továbbviszi
Krisztinát az üzi haverokhoz. Ott aztán Gianni jól elássa Krisztinát. Először még talán nem a homokba,
de a kíváncsi szemek elől mindenképpen elrejti.
Ember meg ne lássa. Meg ne hallja. Kámforrá válik, Giannikám, ha kell, akár hetekre. Kivárjuk,
amíg a magyar helyzet lecseng, és a probléma megoldódik. Amíg találunk másik, segítőkészebb
miniszterelnököt, és akkor… akkor talán előjöhet Krisztina.
De ha megnyikkan, ha csak egyetlen szót mer szólni, akkor annyi neki. Kocsis szó szerint ezt
mondta a telefonba. Annyi neki, Gianni, érted, ugye?! Kevésbé Gianninak szánta, sokkal inkább
Krisztinának. Neki üzent a mondat, hogy ijedjen meg, féljen ez a szuka, ha már keresztülhúzta a
számításait. És emiatt ő már megint kezdheti elölről. Pedig olyan okosan kitalálta. Felépítette.
Végrehajtotta.
Minden stimmelt, megnyerte a csatát, a bábukkal együtt a makacskodó miniszterelnököt is
lesöpörte a sakktábláról, aztán mégis porszem került a gépezetbe. Krisztina! Hogy dögölne meg, de
tényleg! Most megint kereshet egy madzagon rángatható figurát, akit a háttérből irányítani lehet.
Mert ez a hülye csirke nem hajlandó rá.
Ki gondolta volna?
Milyen jól mondta Gianni, amikor az imént így nevezte Krisztinát. Hülye csirkének. Mert tényleg
az. Egy agyalágyult.
Kocsis még mindig nem nyugodott meg. Sőt, ahogy pörgette előrefelé a játszmát, egyre
kiszámíthatatlanabb tényezőket látott felbukkanni. És ettől még idegesebb lett. Abban egészen
biztos volt, hogy Krisztinát nem teheti ki Budapesten, nem teheti ki tulajdonképpen sehol sem,
mert azonnal elmondaná a köztük lezajlott beszélgetést. Ez a nő képes rá!