o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

– Nos – emelte magához André a telefont gépies hangon, végképp jégcsappá fagyasztva
alevegőt –, sok vesztenivalóm nincs, úgyhogy számomra csak egyetlen üzlet képzelhető el, hogy
nincs üzlet.
Gianni megpróbált időt nyerni. Orosz módszer, mondta a telefonba, hosszú körmondatban
magyarázva el, hogy ilyesmit nem tesz az olasz maffia, rosszul olvasta André a szakácskönyvében.
Ezt az oroszok csinálják, és ahogy most a dolgok állnak, André nemsokára megtapasztalhatja majd,
hogy Moszkvában ismernek és alkalmaznak még más, ennél sokkal érdekesebb módszereket is.
Gianni nem beszélt össze dr. Bazsóval, de ezzel a mondatával ugyanarra vitte a beszélgetést, amerre
az ügyvéd szerette volna. El, messze Kocsistól, Gogiljev felé, bár a név nem hangzott el.
Hosszas kioktatás következett arról, hogy André azt azért nem gondolhatja komolyan, hogy ő, a
Giannik Giannija egymagában szervezkedik itt, a kies Budapesten. Olaszok, oroszok, összeérnek ezek
a szálak, bár érti, hogy André, a szakács, a maga együgyű konyhaagyával ezt el sem tudja képzelni.
Gianni közben még fel is nevetett, annyira tetszett neki a hasonlat, úgyhogy kifejtette
részletesebben.
– A gasztronómia nem ismeri az olasz–orosz fúziós ételeket, ugye, köcsög? – Gianni visszatért
ehhez a megszólításhoz. – Az alvilág viszont igen, ha már lemaffiáztál ezen a szép, napsütéses áprilisi
napon. Jelenleg nem érek rá veled foglalkozni, baromarc. – Most már a fölényes hangnem is
visszatért. – Viszont épp szökésben vagy, ahogy hallom egy rendőr kómában fekszik, az ügyvéd úr is
valami hasonlóban, úgyhogy a helyedben szaladnék, de gyorsan és nagyon messze, mielőtt még
valaki megtalál.
– Nem fogok. – André csak ennyit válaszolt, aztán kis szünettel még azt is hozzátette, hogyha
tényleg oroszok vannak az ügyben, az őt kifejezetten lelkesíti. Legalább lezár egy hosszú történetet,
ami a kilencvenes években kezdődött Budapesten.
Ezt Gianni megint nem értette, de látta, hogy a gellérthegyi villa kertjében becsukják a mikrobusz
ajtaját, és indulásra készek az aszfaltozók. Mennie kell, neki fontosabb dolga is van ennél. Ezt a
barmot meg majd egyetlen telefonnal lerendezi, aztán feltehetően soha többet nem hall róla. Csak
fel kell hívnia a fekete kapucnisokat.
– Nem értesz te semmit, baromarc. – Nevetgélő könnyedséggel beszélt. – Itt élsz az új
CsákMáték országában, és hőbörögsz? Ahelyett, hogy füled-farkad behúznád? Add át inkább az
üdvözletemet a csöpp kislányodnak az oviban. Szaladj, köcsög.
Aztán kinyomta a telefont.
Monte Carlo – Monaco
Herbert „Bart” H. McDade III.