Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Érd – Magyarország<br />
Gianni, még mielőtt landoltak volna, behunyta a szemét, mint ilyenkor szinte mindig. Nem ima volt<br />
ez, csak valami hasonló. A haláltól sosem félt, legalábbis ezt hazudta mindenkinek. Még önmagának<br />
is. Közhelyes, jól csengő mondatokat puffogtatott, amikor megkérdezték tőle, hogy mégis mit érez,<br />
amikor ilyesmit tesz.<br />
Az élethez sokkal nagyobb bátorság kell, mint ölni – ezt válaszolta. Felhúzott verkliként<br />
ismételgette a ponyvaregényekben olvasott ócska bölcsességeket. Megpróbálta elhazudni az<br />
egyetlen igazi félelmet, ami miatt most is behunyta a szemét.<br />
Rettegett ugyanis attól, hogy ha eljön az ideje, akkor a sors fájdalmas halált oszt ki rá. Ettől félt<br />
egyedül. Hogy a végzete nem gyors lesz, és érzékelhetetlen, hanem hosszú és fájdalmas.<br />
Talán az apja. Az ő emléke. Talán az váltotta ki benne ezt a félelmet. Hétéves lehetett, amikor<br />
egyik éjszaka megszomjazott, és a New York-i házuk emeleti gyerekszobájából mezítláb lebotorkált<br />
a konyhába. Sötét volt, a földszinti ablakokon beszűrődő utcailámpa-fények fekete kontúrt rajzoltak<br />
a bútorok szélére.<br />
Apja előredőlve, atlétatrikóban, arcát a kezébe temetve ült az egyik konyhaszéken. Éjszaka három<br />
lehetett. Annyira messze jártak a gondolatai, hogy amikor Sammy Ciccone végre észrevette a kisfiát,<br />
szinte megijedt tőle, és a pisztolya után nyúlt.<br />
Rémisztő, borzalmas élmény volt. Akkor még imádta az apját, büszke volt rá. Tudta, hogy<br />
fegyverrel jár, látta a pisztolyait a lakásban, látta őket az öve mögé rejtve és a kezében, de sose<br />
gondolt semmi rosszra. Egyszer még az iskolában is eldicsekedett ezzel, mire az osztályfőnök behívta<br />
a szülőket, de az apja nem szidta meg utána. Azt mondta neki, hogy ők olaszok. Ez az oka a<br />
fegyvereknek. Szicíliából jöttek Amerikába, és Szicíliában a barátok, a rokonok vigyáznak egymásra.<br />
Ott régi szokás, megnyugtató érzés a fegyverviselés. De ők nem bántanak senkit, csak megvédik<br />
egymást, ha valaki ártani akar nekik.<br />
A kis Gianninak tetszett a történet. Szerette az apukáját, mert azt látta, hogy tényleg mindenkiről<br />
gondoskodik. Amikor például az utcán sétáltak, akkor zöldséget vett, és odaadta az újságárusnak,<br />
virágot adott az olasz cukrászlánynak, pénzt kölcsönzött bárkinek, aki csak kért tőle, és láthatóan<br />
tisztelték is emiatt. Ha az apja belépett valahová, ott azonnal megváltozott a levegő, mindenki<br />
elcsendesedett, más lett körülöttük az energia. Tisztelték az apját.<br />
Gianni akkor legalábbis így gondolta.<br />
De éjszakánként, ha lelopózott a konyhába, mert az első alkalom után már lopakodott, sokszor<br />
látta magányosan, maga elé meredve ülni.
Change language