You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Dörrenés, most lőtt csak rá, amikor már nem is látta. A harmadik lőszer. André ösztönösen<br />
számolja a rendőr elherdált töltényeit. Szalad, de közben a kezéről a rátapadt öltönyfoszlányokat<br />
tépkedi. Mert még mindig markol valamit.<br />
Ja… igen… a névjegytartó. A másfél perccel ezelőtti kulcskérdés, az ügyvédhez vezető valamilyen<br />
szál apró tárgya mintha már a múltba veszne. Szinte rácsodálkozik, hogy ez meg mi. Lépés közben<br />
zsebre vágja, és aztán gyorsul, egyre sebesebben vágtat a járdán.<br />
Ez már az ő terepe. Szaladni, így menekülni. Szinte megkönnyebbül, pedig nincs is miért. Hallja az<br />
ordítozást, próbál a járókelőkhöz közel lépni, úgy fut apró oldallépésekkel, hogy majdnem mindig<br />
súrol valakit. Csak nem fog megint lőni. Itt, ennyi ember között mégsem lehet csak úgy ész nélkül<br />
célozgatni.<br />
A negyedik. Ez volt a negyedik lövés most, ebben a pillanatban, de André azonnal hallja, hogy<br />
felfelé ment, fel az égbe.<br />
Okos. Sajnos okos, tudja rögtön, mielőtt körülötte kuglibábukként felbuknának az emberek. Még<br />
mielőtt bárki is földre vetné magát ijedtében.<br />
De már kezdődik, süllyednek. Félelemhullám söpör végig az utcán, még pár másodperc és csak ő<br />
marad állva – egyedül.<br />
Le kellene buknia. Neki is. A többiek közé. Nem, azt mégsem lehet, jön rá azonnal, hiszen akkor<br />
megáll, utolérik, és elfogják.<br />
A rendőrnek fegyvere van, neki semmije.<br />
De ha szalad tovább, akkor mostantól sokkal könnyebb célpont lesz, mint eddig volt.<br />
Be kellene valahová mennie. Egy üzletbe, egy ajtón, egy lépcsőházba. André szeme keresi a<br />
következő két-három másodperc eltűnési pontjait. Rohan, de közben utcai feliratokat olvas, figyel,<br />
számol. Távolságot kalkulál. Dőlnek a bábuk, lassan csak ő marad, de már látja. Most már látja. A<br />
barkácsbolt. Még tíz méter, még nyolc.<br />
Egyedül maradt.<br />
Lebuktak körülötte az emberek. Kilép jobbra, pedig az ajtó balra van, cikcakk, felugrik, már csak<br />
öt méter, aztán most élesen balra, nem, a rendőr nem fogja eltalálni, így nehéz jól lőni, hiszen ő fél<br />
másodpercenként másfelé vibrál, már csak két méter, dörrenés, de bent van, érzi, vállal robban át a<br />
csukott ajtón.<br />
A fal puha vakolatát nyisszantja ketté a golyó. André arca előtt suhan el púderes, fehér csíkként a<br />
lövedék, de ő szerencsére hajszálnyival később érkezik. Átzuhan a golyóvágta levegőnyomon, és egy<br />
pillanatra az orrában érzi a vakolat nedves szagát.<br />
Bent van, vele együtt dől az ajtó.<br />
Aztán tápászkodik.
Change language