o_19j6pqdgr1hrj13o41gkm3hqbjla.pdf

Mindent.
Mi ebben a fejlesztés és mi a stratégia? Tudja ő pontosan, őt ne is kérdezzék, volt vele dolga,
dolguk, nekik, rendőröknek is épp elég. Feljelentések pró és kontra. A magyar fajta szokása. Ahelyett,
hogy a gyenge rájönne, hogy felfalták. És kész. Mentené, ami még menthető. Áhh, dehogy! Inkább
rúg még egy utolsót, és abba aztán végleg beledöglik.
De ő bírja, ki fogja bírni, nem úgy, mint az államtitkár. A felesége előtt is csak egyszer roppant
össze, akkor, két éve.
Azt sem lett volna szabad. Elárulnia magát, kiadni a titkokat. Mert az bizony a hosszú távú túlélés
ellen hat. Ha mások is tudnak róla. Még ha az a felesége, akkor is. Baj. Hiba.
Ki fogja bírni, igen, túléli őket, hiszen Magyarországon az egész élet erről szól, hogy mindig túl kell
élni valakit. Hát, most éppen ezeket.
Ráadásul lehet, hogy már csak egyetlen napig. Hiszen ma, épp ezekben az órákban zajlanak a
választások. Munkanapon, trükkösen, hátha a lumpenek és a fásultak ilyenkor nem mennek el. A
választási szabályokat ezer ponton átíró kormány ezek szerint abban bízik, hogy az embereknek akad
épp elég más dolguk is egy szerdai munkanapon, mint hogy elvánszorogjanak a távoli
szavazóurnákhoz. A tanítási napra hivatkozva ugyanis a korábbi alkalmakkor már jól bevált iskolák
helyett messze eső állami hivatalokba helyezték át a megritkított számú, túlzsúfolt és a voksolókat
ezért sorba állásra kényszerítő szavazóhelyiségeket.
De talán még így is eltakarítják őket holnapra. Mert kicsit azért már enyhülhetne a nyomás. Sok
volt, erős, tornádószerű ez a négy év. Megpihenne már az ember, lazítana, levegőt kiengedne.
Gerincet egyenesítene, felnézne. Kevesebbet félne, és persze kevesebbet irigykedne.
Mert ezek kinézik maguknak, ami sikeres, és lenyúlják. Beszivárogtak még ide is, a rendőrségbe.
Lefizetik a főnököket, a beosztottakat, a nyomozókat és az aktakukacokat, vagy fenyegetőznek,
zsarolnak, de bejutnak. Az államba. Az állami erőbe. Zsebre teszik Magyarországot. Nem csak pár
céget, mint az elődeik, akik szintén gátlástalan tolvajok voltak szinte mind, ismerte azokat is,
úgyhogy ő aztán csak tudja. Ezek viszont az egész országot kaparintják meg, tokkal-vonóval.
Privatizálják az államot.
Gyors eljárás, gyanúsítotti kihallgatás, végső esetben, ha nagy az ellenállás, akkor még vádemelés
is. Alapként mindig kell valaki hozzá, egy megroppant gerincű szarházi és a vallomása. Hazugsága,
pontosabban. Így megy ez manapság.
Megtalálni azt, aki valóban sáros, beszorítani a sarokba, és ha erős benne a túlélési ösztön, akkor
úgyis mond valamit. Együttműködik, alkut köt, és megússza. Ő igen. Pont a legnagyobb szarházi.
Mert megsejti, hogy mit várnak el tőle, tudja, hogy mondania kell valamit, bármit, nem is fontos,