4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Limes 113 Szemlelendülése előtt a térség népeinek magyarokkalvaló kapcsolatát inkább az együttműködés,a török elleni közös harc jellemezte(a történetíró itt szépirodalmi emlékekre:a délszláv epikus énekhagyományraés például Zrínyi Miklós horvát költőimegörökítésére utal), addig a 19. században,az alkalmi versek éppúgy, mint a történetírókmunkái már ázsiai eredetű, a barbárhunokkal rokon magyarokat tártak azalakuló horvát nemzet elé. Az átalakulásnakpersze jól körüljárható történelmi, társadalomlélektaniokai voltak: „A reformkorellentétes magyar-horvát nemzetpolitikaitörekvései, amelyek mindenekelőtt aközépkori államközösség nemzetállami átalakításárairányultak...." Ress Imre ezutánbemutatja, hogyan alakították a horvát történetíróka magyarokról szóló horvát sztereotípiákat.A szerb történetírás magyarság-felfogásátviszont az 1980-as évek Szerbiájánakszemléletváltása tükrében mutatja bea szerző. Ekkor ugyanis a szerb történészekjelentős része félretette azt az 1970-es években kialakított, objektivitásra törekvőmegközelítést, amelyben ugyanmegmaradt mind a szerb, mind a magyartörténészek sajátos látásmódja, de a kölcsönösmegismerés és megértés jegyébentörekedtek a közös történelem kritikuspontjainak feltárására. E rész legszomorúbbtanulsága, hogy olyan történészek,akik korábban képesek voltak szakmailagkifogástalan elemzéseket készíteni egy-egytörténelmi folyamatról, hajlandók voltakkiszolgálni a nyolcvanas évek szerb politikusainakazon igényét, amely a szerb történelemkülönböző eseményeinekmitologizálását várta el. Az adott politikailégkörben azután azt igyekeztek bizonyítani,hogy „a szerbek kiirtásának eszméjetulajdonképpen az egykori Osztrák-Magyar Monarchiában formálódott ki".Eltekintek annak felsorolásától, hogy melyikszerb történész milyen, szakmailag elfogadhatatlanálláspontot képviselt aSlobodan Milošević nevével fémjelzettkorszakban, azt azonban érdemes megemlíteni,hogy ilyen mitologizáló szemlélettelmegírt szerb történeti művek már a 19.században is megjelentek. Elég példáulJovan Ristić/Risztics János művére gondolni,amely 1892-ben Szerbia külügyi viszonyaiaz újabb időben címmel magyarulis megjelent. Ress Imre végül megemlítia 19. század második felében kialakuló/kialakított„az önálló boszniai nemzetlétét igazoló történeti konstrukciót", s ennekaz elmúlt bő száz év alatt bekövetkezettmetamorfózisait is.Ezután következik a horvátok, a szerbekés a bosnyákok nemzetállami törekvéseinekegy-egy konkrét témához kapcsolódóbemutatása, oly módon, hogy mindegyikbenkitüntetett szerepet kap a magyarokebben játszott szerepe és megítélése.Mindenekelőtt megismerjük, hogy milyenegyüttműködés, és miféle küzdelem alakultki magyarok és horvátok között az1825—1827-es pozsonyi országgyűlésen aFiume gazdasági szerepének növelése érdekébenfolytatott tárgyalások során. Máritt megfigyelhető, ahogy Ress Imre igyekszikaz események és a viták mögött meghúzódótársadalmi, politikai és gazdaságiérdekek egész hálózatát minél részletesebbenbemutatni, annak érdekében, hogy érthetővéváljék, miért és milyen területenvolt lehetőség az együttműködésre, és holvolt bizonyos értelemben elháríthatatlan amagyarok és horvátok közötti ellentét.„...az árutermelő magyar nemesség és akereskedelmi forgalom növekedésében érdekeltfiumei polgárság között érdekközösségalakul ki a birodalmi gazdaságpolitikaelutasításában és a magyarországi kereskedelemfejlődését szolgáló változásokelérésében". Az együttműködés objektívés szubjektív feltételeinek részletes bemutatásamellett a szerző arra is sort kerít,hogy megmutassa, a nyelvi kérdés milyen