4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Limes 115 Szemle(Franjo Rački) politikus törekvésein keresztülismerhetjük meg, hogy a történelmikörülmények és az említett szereplőkelképzelései hogyan „eredményezték anemzetfelfogás és küldetéseszme magyarés horvát változatának olykor markáns eltéréseit,máskor pedig egyes elemeinekmeglepő egybeesését."A kötet második nagyobb egysége aszerbek nemzetállami törekvéseit, enneka magyarokkal, az Osztrák és az OszmánBirodalommal, valamint Oroszországgalkapcsolatos összefüggéseit elemzi. Nagyonkomoly intellektuális élményt jelent az,ahogyan Ress Imre bemutatja, hogy a mindenekelőttnemzeti programjáról elhíresültGarašanin (lásd erről Bada Zoltán írását eszámunkban) milyen rendkívüli körültekintéssel,a magyar, a horvát, a német, azolasz, a török és az orosz érdekek alaposelemzésével igyekezett kitapogatni és kitágítania szerb nemzetállam létrehozásánaklehetőségeit. Mindeközben persze ragyogómegfigyelései mellett komoly tévedéseiis voltak, máskor pedig saját magaismerte fel, hogy a megváltozott külső körülményeka korábbi politika módosításaitigénylik. Ennek egyik legszebb példája,hogy amíg 1848-1849-ben Grašanin azOszmán Birodalom keretein belül próbáltameg elérni a szerbek minél nagyobbönállóságát, s eközben több megfontolásbólis magyarellenes politikát folytatott,addig az 1860-as években így írt AndrássyGyulának: „Arról van szó, hogy lerakjukegy olyan szívélyes egyetértés alapjait -biztosítva az erőt és a kívánt nyugalmatSzent István koronája országainak -, melynekrévén megtaláljuk a szükséges garanciákata szerb nemzetiség magyarországilétezésére". S ha az embernek az olvasottakhatására időnként eszébe ötlenek a balkánipolitizálásról szóló értelmetlen sztereotípiák,akkor jól teszi, ha Ress Imreszövegének figyelmes olvasásával higgadtanmegállapítja, hogy másról van szó. Atérség valamennyi nemzete az adott korszaktörténelmi, társadalmi, gazdasági kívánalmaiés korlátai között igyekezett létrehoznia történelmi fejlődés által napirendretűzött nemzetállami kereteket, sebben valamennyien hangoztattak jól megfontoltés teljesen elhamarkodott, sőt gyűlölködőnézeteket, mindannyiuk cselekedeteitsajátos módon befolyásolta a másiktólvaló „fortélyos félelem". S az is komolytanulságok leszűrésére ad alkalmat,hogy mind a szerbek, mind a horvátok elfogadtákvolna, hogy a birodalmi keretekközött nemzetinek tekintett területeikegyesítésével kapjanak olyan autonómiát,ami biztosíthatja nyelvük, gazdaságuk ésnemzeti sajátosságaik szabad kibontakozását.Az persze külön kérdés, hogy enneklétrehozását nem csupán a hatalmi helyzetbenlévő magyarok, németek, törökökellentétes érdekei akadályozták, de az is,hogy a szerbek, horvátok, magyarok olyanterületeket tekintettek a saját nemzetállamukrészének, amelyre a másik fél különbözőérvek hangoztatásával éppúgy igényttartott.Talán ez a szempont is hozzájárul ahhoz,hogy az ember különös figyelemmelolvassa azt, hogyan próbált meg KállayBéni, az Osztrák-Magyar Monarchia politikusatúllépni ezen a dilemmán. S erreigen alkalmas terepnek tűnhetett az 1878-ban okkupált Bosznia-Hercegovina. Ezena területen olyan népesség élt, amelyik lényegébenazonos nyelven beszélt, de vallásilaghárom csoportra oszlott, ráadásulez a vallási megoszlás az Oszmán Birodalmonbelül jogi s szociális egyenlőtlenségforrása is volt: a muzulmánok kedvezményezettek,a többiek pedig alávetettekvoltak. A különböző szellemi és hatalmiirányokba tájékozódó szerbek, horvátokés muzulmánok között ilyen körülményekközött értelemszerűen nem alakult ki azegységbe tartozás tudata, s az 1860-asévekben Kállay Béni is úgy vélte, a tarto-