4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Glaser Tamás 9 Nemzeti programok: görögA forradalmárPersze Rigasz nem elégedett meg az írással. Minden jel szerint titkos forradalmitársaságot akart életre hívni, melyre korai életrajzírói Baráti Társaság, ill. Barátok Társaságanévvel utalnak. E Társaság létét sokan ma is tényként kezelik, pedig semmilyenhitelt érdemlő információ nem áll rendelkezésünkre, amely bizonyítaná, hogy valóbanlétrejött13. Ha azonban a Társaság alapításáról szóló hagyományt egybevetjük Rigaszeszméivel és jellemével, továbbá a jakobinus ihletésű titkos társaságok korabeli divatjával,és az osztrák kihallgatási jegyzőkönyvekkel, mégiscsak valószínűsíthetjük, hogyegy ilyen szervezet létrehozása nemcsak megfordult a fejében, de konkrét lépéseket istett ennek érdekében - nyilván saját megbízhatónak tartott barátai, eszmetársai bevonásával.Tény, hogy barátai közül kerültek ki azok az emberek, akik a görög diaszpórábanés a török területeken is terjesztették Rigasz eszméit és műveit. E kör gyaníthatóanszabadkőműves kapcsolatokkal is rendelkezett, bár az a hagyomány, hogy maga Rigasztagja lett volna a Confrérie des Bons Cousins elnevezésű bécsi páholynak, nem nyertbizonyítást14. Érdekes, hogy a Rigasz műveit - mindenekelőtt a Hellasz-térképet - díszítőmotívumok, bár nem vezethetők le közvetlenül a szabadkőműves jelképekből,azokhoz nagyon hasonló jellegűek.Közben Napóleon megjelent Itáliában, és 1797-ben elfoglalta Velencét, ellenőrzésealá vonva az addig Velence uralma alatt álló görög Hétszigetet is. A Velencét megszállófrancia seregek vezére Gentili tábornok kiáltványt tett közzé, amelyben felhívta agörögöket, emlékezzenek dicső hellén őseikre, és csatlakozzanak a szabadság ügyéhez,ebben az esetben számíthatnak Franciaország támogatására15. Rigasz meg is próbáltkapcsolatba lépni a franciákkal, lehetőleg magával Napóleonnal is: a trieszti franciakonzulnak címzett, de valójában személyesen Napóleonnak szánt levélben „az összesgörög ne vében "fordul a francia hadvezérhez, segítségét kérve Görögország felszabadításához.1797 őszén forradalmi manifesztumának példányaival útnak indult Bécsbőlvalószínűleg azzal a céllal, hogy szervezkedését a Balkánon folytassa. Útközben megálltTriesztben. Itt már várt rá az osztrák rendőrség - mint kiderült, egy honfitársajelentette fel. Letartóztatták és visszavitték Bécsbe, közben baráti köréből is többeketlefogtak. A kihallgatások hónapokon át folytak. A fennmaradt iratok szerint az osztrákhatóságok némileg tanácstalanok voltak az „összeesküvők" további sorsát illetően, mivel- amint azt az belügyminiszter egy a császárhoz intézett feliratában szinte már„jogállami" szellemben megállapította - nevezettek tevékenysége nem az osztrák államellen irányult. Amit pedig tettek, ti. annak érdekében, hogy honfitársaikat felszabadítsáka török iga alól, az Ausztriában semmilyen törvényi tilalom alá nem esik, így„normális körülmények között" őket bármely bíróság ártatlannak nyilvánítaná. Csakhogy- írja a miniszter - egy szomszédos állam rendjének erőszakos megváltoztatásaazzal a veszéllyel fenyeget, hogy a szikra más országokat is lángba borít, beleértve„Felséged örökös tartományait"16. Rigaszék sorsának megpecsételődéséhez minden bizonnyalhozzájárult a Martinovics-összeesküvés leleplezése utáni általános gyanakvásés félelem légköre is (a két mozgalmat az osztrák kihallgatási jegyzőkönyvek is összefüggésbehozzák17). 1798 májusában hét társával együtt a határra vitték, és Zimonynálátadták a török hatóságoknak. Útjuk végállomása a belgrádi erőd volt. Mivel letartóztatásukhamar kitudódott, kiadatásuk pedig nagy felháborodást váltott ki Nyugat-Európábanés a Balkánon egyaránt, a belgrádi pasa, tartva attól, hogy a rabokat a fővárosbavezető hosszú úton kiszabadíthatják18, mindannyiukat gyorsan kivégeztette19. (A kül-