4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Vesztróczy Zsolt 97 Nemzeti programok: szlovákhasonlóan - ők is a magyar-nem magyar viszony újrarendezését tekintették a következőlépésnek. Mivel a szlovák nemzeti mozgalom korábbi támogatója, az abszolutistakormány a forradalomnak köszönhetően megbukott, a megváltozott helyzetben az újalternatívát a birodalom szláv népeivel való összefogás jelentette.Szlovák részről elvileg az új magyar kormány felé is közeledhettek volna, de - amagyar politikai elit és közvélemény álláspontját ismerve - egy ilyen kísérletnek nemlett volna értelme. A magyar fél ugyanis az „egy politikai nemzet" elve alapján változatlanulcsak a horvátokat ismerte el - azok történelmi múltja és tartományi különállásaalapján - önálló nemzetnek, a többi nemzetiséget nem, bár nem vonta kétségbe azönálló kulturális élethez való jogukat sem. Ráadásul a magyar politikai elit, a korabelieurópai liberális gyakorlatnak megfelelően, abban a tévhitben élt, hogy a társadalmi éspolitikai átalakulás, valamint a különféle egyéni szabadságjogok biztosítása a nem magyaranyanyelvűek önkéntes és automatikus asszimilációjával jár majd. Ez viszont ahazai nemzetiségek esetében - a németek kivételével - nem következett be, így a magyarkormány a forradalom után jó ideig értetlenül állt az egyre erősödő nemzetiségimozgalmakkal szemben.13A Batthyány-kormánynak ez az elvárása nem valamiféle magyar specifikum volt,hanem megfelelt a korabeli európai gyakorlatnak. Ekkor ugyanis kontinensünkön nemvolt még példa arra, hogy a nemzetiségi kérdést engedményekkel rendezték volna, ígya többi liberális kormány is az intézményrendszer átalakításától és az egyéni politikaiszabadságjogok megadásától várta a megoldást. Amikor ez nem következett be, egyéven belül megszülettek az erre a problémára adott liberális válaszok (például a frankfurtiés a kremsieri alkotmány, vagy a magyar nemzetiségi törvény), de az ellenforradalmakgyőzelme miatt ezeknek nem volt gyakorlati hatása.14Magyar részről a szlovákokkal szemben gyakorolt eljárás jelentősen eltért a többihazai nemzetiséggel szembeni eljárástól, mivel a Štúr-féle irányzat különféle nyelvi,oktatási és kulturális törekvéseit a reformkortól kezdve pánszlávnak bélyegezték.15 Ezaz „univerzális ellenérv" - a szlovák követelések tartalmától függetlenül - lehetetlennétett mindenféle tárgyalást a két fél között, és ez a megítélés a forradalom után semváltozott. A szlovákkérdés ugyanis már 1848. április 12-én, a Batthyány-kormány elsőminisztertanácsi ülésén - a selmecbányai polgármesteri jelentés kapcsán - napirendrekerült, amit egy 'pánszláv' minősítéssel elintéztek, holott kulturális eseményről és nyelvhasználatikérdésről volt szó.16 Emiatt a továbbiakban - a szerbekkel vagy a románokkalellentétben - még kapcsolatfelvételre sem került sor a két fél között, a szlováknemzeti követelések megvalósítása pedig már csak a magyarokkal szemben volt elképzelhető.A támogatást ehhez 1848 áprilisától júliusáig a birodalom szláv népei, elsősorbana horvátok és a csehek, később pedig az ellenforradalmi, császári udvarral valóegyüttműködés biztosította.A forradalom kitörése után Štúrék két területen kezdték meg tevékenységüket. Egyrészta szlovákok között komoly szervezőmunka indult, és több népgyűlésre is sorkerült (március 28-án Liptószentmiklóson, április 9-én Bécsben, április 24-én Gecelen,április 28-án Brezován, május 7-én Breznóbányán), ahol a hagyományos politikai eszköztárnakmegfelelően petíciókat szerkesztettek.17 Ezek ugyan döntően nyelvhasználati,oktatási és kulturális követeléseket tartalmaztak, de már ekkor jelentkezett a nemzetiegyenjogúság iránti igény, a magyarok elleni fegyveres harc pedig alternatívaként me-