4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Hamberger Judit 89 Nemzeti programok: csehelsajátítására, a polgárnak a hatalommal szembeni helyes magatartására. Az igazi polgárugyanis nem tűrheti el a jogtalanságot maga körül, és mindannyiuknak közösenellen kell állniuk a jogtalanságnak. Csak így félemlíthetik meg azt, aki jogtalanságotakar elkövetni.Amikor a császár 1849-ben szétkergette az alkotmányozó birodalmi gyűlést, és kiadtaaz oktrojált alkotmányt, Havlíček engedetlenséget hirdetett meg, és óva intetteBécset a cenzúra bevezetésének szándékától. Azt javasolta, hogy kitartóan követeljék agyűlésben és minden egyéb fórumon azokat a jogokat, amiket már megkaptak, és legyenekkövetkezetesek, kemények és kitartóak.24 Ám ebben senki sem volt olyan kitartóés következetes, mint ő, aki mindaddig, amíg 1851 végén végleg el nem hallgattatták,követelte az alkotmány által megszerzett jogokat.A polgárság, a polgári kezdeményezések dicséretét már kezdő publicista korábanfelvállalta. A polgári (főként az angolszász) minták közvetítésében és magyarázatábanabból indult ki, hogy megerősödésüket a cseheknek önmaguk átalakításával kell kezdeniük,az egyének jellemének formálását és erősítését is beleértve. A polgári nemzetkialakulásának jelentős propagálója is volt. Co jest obec? című írásában védelmébevette a polgári (állampolgári) együttélés előnyeit elősegítő liberális elveket, példáulazt, hogy az egyén a községben-közösségben képes arra, hogy elfogadja a többi polgárralszembeni, elkerülhetetlenül szükséges kötelességeket is. A községben, a közösségbenaz egyén azáltal, hogy abba belép, különféle kötelezettségeket is magára vállal. Aszabadság szerinte nem fék nélküli kötetlenség, hanem az emberi szellem természetesönállósága, visszafogottsága, hogy a község-közösség a polgárainak személyes ügyeibeszükségtelenül ne avatkozzon bele, akadályozva azokat a szabad közösködésben. Idetartozik az a követelmény is, hogy az egyének vagy rendek, közösségek másokkal szembenne szenvedjenek sérelmet.A polgári magatartásra való útmutatás még két fontos cikkében van jelen, és mindkettőértbíróság elé állították. Ezekben is az egyén és a közösség államhoz való viszonyát,és e viszony törvény szerinti helyes működését taglalta. A Správa záležitostíobecných ('A közügyek vitele') és a Proč jsem občanem? ('Miért vagyok polgár?')című írásaiban a polgári magatartás fő jellemzőit vázolta fel. Az elsőben a társadalomkülönféle rétegei közötti viszonyt elemezte (a gazdag parasztok és a vagyontalan házaszsellérek között, illetve a katonaság és a polgárság közötti viszonyt). Ahhoz, hogy avalódi alkotmányosság viszonyai éljenek és működjenek a társadalom rétegei között,ezeknek egymáshoz való viszonyukban egyenrangúaknak kell lenniük. Arra kéri a gazdagparasztokat, hogy a szegény zsellérek irányában legyenek polgári jóindulattal, ésértsék meg őket; ugyanezt kéri a katonáktól a polgárok irányában. A másodikban avilágias egyházzal, az állammal és a rendőrállammal foglalkozik, és felvázolja az alkotmányosés az önkényuralmi kormány közötti különbséget. Az állam után rátér azadókra és az egyéb állami pénzelvonásokra, amelyeknek funkcióját lehet helyesen értelmezni,és lehet velük visszaélni. Elmagyarázza, hogy mire kellenek az állami adók,és hogyan kell velük állami szinten gazdálkodni, majd azt is, hogyan néz ki, amikorezzel az elosztó hatalommal visszaélnek.Nemzetéhez fűződő viszonyát Havlíček többféleképpen megfogalmazta. A nemzetébresztésben,a nemzeti tudat fejlesztésében vállalt áldozatát természetesnek, belsejébőlfakadó igénynek és követelménynek tartotta. Nem is várt el érte hálát vagy köszönetet.„Ha a nép dolgaival törődsz, érte dolgozol, vagy veszélyt vállalsz, soha nem várhatsz el