4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Hamberger Judit 79 Nemzeti programok: cseh2. Havlíček nemzeti programjaPublicisztikai munkássága, 1846 és 1851 között, mindössze hat évig tartott. Azosztrák birodalom legviharosabb éveinek számító időszakban átütő szellemével „robbantbe" a cseh közéletbe, s már indulásakor rendelkezett a tőrőlmetszett, igazi politikaipublicista és néptribun tehetségével és képességével. Hagyomány nélkül, előkészítetlenterepen azonnal önálló, független és magabiztos publicistaként nyilvánult meg. Megnyilvánulásainaka józanság és átgondolt program volt a fő jellemzője. Írásaiban kezdettőlérzékelhető volt a mély érzés, mint az írásra késztető indíték. Publicista hitvallásátúgy fogalmazta meg, hogy jobb az igazságot félig kimondani, mint hallgatni róla,viszont jobb hallgatni, mint hazudni.Az újságírást megelőzően arra készült, hogy szépíróként, az irodalom útján valósítsameg a nemzeti tudatosítás feladatát. A cseh társadalomért hozandó áldozat életénektudatos programja lett.7 Egyik barátja szerint még imája is így hangzott: „Istenem, add,hogy szorgalmas legyek, hogy majd egyszer a csehek örülhessenek nekem."Komplex nemzeti programját az általa szerkesztett három újságban fogalmazta megés teljesítette be. Politikai tevékenységét és elképzeléseit a csehség és a szlávság (sajátfogalmával élve a csehszlávság) tudata ihlette, a szláv népekhez fűződő viszony és azezzel összefüggő ausztroszlávizmus (az ausztriai szlávok összefogásának követelménye)serkentette, s mindez a nép nemzeti és polgári szempontú művelésére késztette. Acseh nemzeti mozgalmat az ő személyes buzgalma, lelkes törekvése, valamint az újságírásáltal megvalósított nemzeti programja állította a tényleges politikai agitáció pályájára.2. 1. A csehség és a szlávság viszonyaHavlíček gyorsan lejátszódó szellemi és lelki érési folyamatban, intenzív ismeretszerzésnyomán vált romantikus ruszofilből és szlavofilből olyannyira realista csehvé,hogy még a cseh hazafiságot is bírálta. Szláv-tudatának és nemzeti programjának fontosindítéka volt a németellenesség, amelynek gyökerei gyermekkorába nyúlnak vissza,amikor akarata és kedve ellenére kénytelen volt megtanulni németül. Már kora ifjúkoránaktanulóéveiben cseh hazafias kijelentéseket tett, amelyek a német nyelvvel szembeniellenszenv kifejezésének kísérői voltak. Németellenességével párhuzamosan, annakellentéteként programjának másik ösztönzője a szlávság, a szláv népek sokirányútanulmányozása.Ján Kollár8 pánszláv eszméi őrá is lelkesítően hatottak. Tizenhét éves korától, önművelésselszerezte meg a cseh nyelven írás jártasságát. A szlávokra vonatkozó ifjúkorilelkes tanulmányai során ismerkedett meg Pavol Jozef Šafárikkal,9 aki akkor a prágaiegyetemi könyvtárat vezette, és aki az oroszországi, moszkvai nevelői állást közvetítetteneki.Oroszországból 1844-ben egy sor ismerettel tért vissza, amelyeket az oroszokról, alengyelekről és a zsidókról gyűjtött össze. Leírta a mentalitásukat, szociális körülményeiketés kulturális színvonalukat, majd tapasztalatait esszékben, útirajzokban foglaltaössze, amelyeket újságban publikált. Ottani élményei adták a témáját szatirikus epigrammáinakés karcolatainak is, amelyeket halála után adtak ki Obrazy z Rus ('KépekOroszországból') címmel. Ezekben lényegében kétségbe vonta a pánszláv illúziókat,amelyek akkorra már amúgy is inkább csak a nemzeti propaganda taktikájaként mű-