4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Csaplár Krisztián 44 Nemzeti programok: albánmacedóniaiaknál (akik a pelazg-albán leszármazás közbülső láncszemei) is fennmaradtak- származnak (I—III. fejezet).22 A görög törzsek vándorlásakor a pelazgok kényszerbőla hegyekbe húzódtak és megtartották elkülönültségüket, nyelvüket és szokásaikat.23A görögök civilizációs szerepét nem vitatja Vasa, de tényként szögezi le: sem amacedónok, sem az epiróták nem voltak görögök: a perzsák elleni háborúban semvettek részt. II. Fülöp, Nagy Sándor apja ugyan egyesítette őket a görögökkel, deközigazgatási elkülönültségüket nem szüntette meg. Epirusz és Macedónia a hellénkorszakot követően a római birodalomban, az azt követő népvándorlások közepette ésBizáncban is megtartotta adminisztrációs önállóságát az őshonosság jogán.24Az ókori pelazgok, epiróták és macedónok - azaz az albánok ősei - már az ókorbanis tanújelét adták harci erényeiknek: Nagy Sándor Perzsiát hódította meg, Pürrhoszpedig a rómaiak ellen szerzett halhatatlan nevet.25 A középkorban Szkander bég tartottafel egyedül a törököket; de az újkori görög szabadságharc hősei is albánok voltak, akikvallásszabadságuk és nem a görög nemzet érdekeiért ragadtak fegyvert. Ők a győzelemután lettek göröggé, ahogyan annak idején a francia forradalom zászlaja alatt harcolókülföldiek is franciákká lettek.26A korabeli állapotokat illetően Vasa felhívja európai olvasói figyelmét arra, hogyne gondolják azt, hogyha valaki ortodox és görög nyelven tanul, akkor attól már göröggélesz (ezen az elméleten alapul a pánhellén eszme); ez ugyanúgy nem igaz, minthogyaz sem, hogy minden muszlim török.27 A mai Epiruszban azért beszél mindenkigörögül, mert mind az Egyház, mind az iskolák görög kézben vannak. A görög-albánkapcsolatokkal foglalkozó gondolatainak zárásaként Vasa megjegyzi: csodálja Görögországot,de Albániát szereti, boldognak ez utóbbit akarja látni a szultán fennhatóságaalatt.28A mű második témaköre az albánság fennmaradásával, nemzeti karakterének ésíratlan szokásjogainak bemutatásával foglalkozik. Az albánok a legnehezebb körülményekközött, a környező világ változásainak közepette, illetve az Itáliába és a Balkánfélszigetenvaló szétszóródás mellett is megőrizték ősi pelazg hagyományaikat, nyelvüketés szokásaikat.29 Még a vallási megosztottság sem tudta ezeket háttérbe szorítani:habár nem alakult ki írásbeliség és nemzeti irodalom, az albánság, Európa legrégebbifaja 30 évszázadon keresztül megőrizte identitását. Mind a keresztény, mind a muszlimtérítések felületesek maradtak, a pelazgok mai leszármazottai változatlanul természetijelenségekre, pl. a kőre tesznek esküt és nem szentekre vagy Istenre (V. fejezet). Ezekután Vasa rövid kivonatban mutatja be azt az íratlan szokásjogot (kanun), ami alapjánaz albán törzsek és klánok szervezik közösségi életüket.30 A törzs, illetve a nemzetségek,falvak életét a (törzs/klán stb.) főnök és az öregek tanácsa irányítja, akik ismerik aszokásjogokat, és akik szintén annak hatalma alatt állnak. Ők ítélnek vérbosszú, becsületés becsületelvesztés, család, házasság és házasságtörés, vendégjog, gyilkosság, halálés születés, fegyverjog és háború, illetve a szokásjog erejének napi kérdéseiben. Acsalád felépítése is patriarkális: a családfő élet-halál ura családja és javai felett.Az albánok közösségtudata ezen hagyományokon és azon a (többek között az oszmánokmiatti) több évszázadnyi szenvedésen alapszik, amely kialakította bennük azösszetartozás érzését. A macedón, epiróta görög elnevezések helyébe az albánok újnevet alkottak maguknak: shqiptar31. Éppen ezért- üzeni Vasa népének - nem szabad,hogy elvakítsa az albánokat a vallási fanatizmus és nem szabad, hogy a vallás nevébengyilkolják egymást32 (lásd a cikk idézett versrészleteit!).