4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Szilágyi Imre 65 Nemzeti programok: szlovéntunk a tirolinak, vagy pedig a goričkói vincellér a furláninak. Akár a történelem hibásezért, akár bárki más - én, aki ezt a tényt konstatálom, biztosan nem vagyok ennekoka."Mindenekelőtt ez az a gondolatmenet, tehát a délszláv politikai egység elfogadása,és ugyanakkor a többi délszlávtól eltérő szlovén kulturális örökség hangoztatása az,amiért később a szlovén politikusok, történészek és más értelmiségiek gyakran hivatkoztakCankarra. A továbbiakban a szerző (neo)illírekkel kapcsolatos álláspontjárólkell szólni. Egyrészt azért, mert ez még jobban megvilágítja fenti mondanivalóját,másrészt azért, mert e téren bőven van tisztázni való. Miután ismételten leszögezte,hogy a délszláv népek politikai egyesülésének híve, természetesen úgy, hogy csakisegyenrangú és egyenjogú népek egyesüléséről lehet szó, rendkívül élesen megtámadtaaz illír mozgalom híveit. „A mi ájulásig fellelkesült illíreink nem csupán a szlovénkultúráról feledkeztek meg (a szlovén nyelvet amúgy sem ismerték sohasem), nemcsupán Trubarról, Prešerenről és Levstikről,19 de végül is megfeledkeztek saját magukról,a saját nevükről és a saját hazájukról is. Az igaz illír számára szégyen, hogy Ljubljanábanlakik és nem Sabácon, vagy legalábbis Varazsdon. (...) Amit az illírek csinálnak,az már delírium. Istennek hála, nem sok van belőlük - szinte az ujjaimon megszámolhatnámőket."Cankar ezután azt állította magáról, hogy ő tiszteli a radikalizmust, hiszen az afiatalság egyik szép erénye, de ha ez a radikalizmus azt kívánja, hogy a szlovén nyelvis vesszen el, akkor ő ezt a radikalizmust elutasítja. Szerinte, ha valaki abban az időbenLjubljanában szlovénnak merte nevezni magát, azt igencsak megverték, ráadásul nem anémet, hanem az illír soviniszták. Kifogásolta, hogy ezek egyike elvetette az EgyesültSzlovénia régi programját, „egyedül azon okból, mert e program megvalósulása nem anémetek kívánsága szerint lenne". Azt is szóvá tette, hogy olyan horvát persze nincsen,aki a szlovén nyelv javára kívánna lemondani a horvát nyelvről, majd így zárta előadását:„a leginkább szükséges és egyedül hasznos, ha a saját szlovén kulturális és a sajátjugoszláv politikai célunkat akarjuk elérni."A vádat Cankar három kijelentése miatt emelték (ezek közül kettő nem szerepelt azírott szövegben), s vita volt akörül, hogy ezek valóban elhangzottak-e a szóbeli előadáson.Egyrészt azt állították, hogy Cankar azt mondta, egyetlen céljuk az, hogy megvalósítsáka délszláv köztársaságot. Cankar tagadta, hogy ezt mondta volna, bár a leírtakatnem tagadta, mondván, azok egy utópiára vonatkoztak. Nem tagadta, hogy azt mondta,hagyjuk a hivatalos Ausztriát a saját piszkában, azt állította azonban, hogy ezzel nem azállamra, hanem csak az osztrák diplomáciára és a hivatalos politikára célzott. Határozottantagadta, hogy azt mondta volna: legyünk olyanok, mint Mazzini Itáliában. Bármihangzott is el szóban az előadáson, Cankar láthatóan el akarta kerülni, hogy azállamellenesség vádját süthessék rá.Ennél azonban fontosabb, hogy menyire összekuszáltak voltak a korabeli politikaiés emberi viszonyok. Cankar szövegéből kiderül, hogy a Preporod mozgalomhoz, igaz,annak szélsőségeseihez tartozó Vlado Fabjančičot az illírek közé sorolta, és élesen elítélte.Másrészt, annak ellenére, hogy amint láttuk, a nyelv és a kultúra kérdésében aPreporod más tagjai is a Cankarétól eltérő nézeteket vallottak, a Preporod egyes tagjaiés Cankar között 1913 elején szoros kapcsolat alakult ki. A Preporod egy 1913. márciusicikkében üdvözölte a negatív szlovén tulajdonságokkal (alázatosság, szerénység,megadás, talpnyalás, szolgaság) szembeszálló, lázadó szellemű Cankart. Az író és a