4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Limes 120 Szemlezadi délszláv történelem és kultúrtörténetegyik fontos vonulata.Gjalski életművét elemezve Lőkösmegragadja az alkalmat, hogy kitérjen A.G. Matoš munkásságának bizonyos elemeireis. Nem csak azért, mert Matoš Gjalskiegyik legfontosabb kritikusa, akinek bírálatátLőkös szerint a legújabb horvát irodalomtörténet-írássem módosította, hanemazért is, mert „Gjalski szóban forgóregényes magyarságinterpretációja a szimbolistaköltőnek kiváló A. G. Matoš ugyanezenidőből való magyarellenes kirohanásaihozképest csupán szelíd politikai meditációaz illírizmus kora óta megromlottmagyar-horvát viszonyról, illetve a magyar-horvátellentétek eredőiről, valósvagy vélt okairól." Lőkös azután bőségespéldatárral illusztrálja állítását, s ezáltalolyan tükröt kapunk, amibe, legyen ezbármennyire is görbe, már csak nemzetiönismeretünk okán is érdemes belepillantanunk.Mindezek után Kumičić történelmi tárgyú,a közös horvát-magyar múltból merítőnagyszabású műveiről kapunk részletesképet és elemzést. A szerző kiemeli,hogy Kumičić középkori témájú regényeegyszerre volt a mítoszteremtés és a mítoszromboláspéldája is. Mindez pedigegyúttal a korabeli Horvátországban zajlóesemények, s a kollektív vágyak perszonifikációjais volt, azé a koré, amelybenegyszerre volt jelen az önálló Horvátországmegteremtésének igénye, és a nagyhorvátállamiság elképzelése, de éppúgyjelen volt a szerb-horvát egyesülés eszméjeis.A történelmi regények, elbeszélésektartalmának részletes ismertetésével LőkösIstván nem csupán mondanivalóját támasztjaalá és illusztrálja, de egyúttal hiánypótlótevékenységet is végez. Igen csekélyannak a valószínűsége, hogy ezeketaz eddig magyarul meg nem jelent műveketa jövőben magyarra fordítsák, e művekismerete nélkül viszont hiányosak lennéneka horvát gondolkodásra vonatkozóismereteink.A kötet zárófejezete: Artisztikum és(vagy) nemzettudat? azt a sajátos fordulatotmutatja be, ahogy a 19-20. század fordulóján,majd az új század elején a horvátprózában jól érzékelhető paradigmaváltásmegy végbe. Lőkös erre Matošt hozza felpéldaként, akinek egy 1901-es elbeszélésemég közvetlen társadalombírálatkéntfogható fel, „az egy évvel később megalkotottBalkon viszont már a szépségbaudelaire-i keresésének és imádatának remekrajza, poézisben, zeneiségben, festőieffektusokban, látomásosságban gazdagírás, a baudelaire-i misztikus szépségimádategyik legszebb horvát nyelvi hangszerelésűpéldája."Az eddigiek után persze nem is csodálkozhatunk,hogy Lőkös István, aki korábbanbőven idézett a történelmi regényekszámos szörnyűséges leírásából is, mindeztJanko Leskovar egyik regényéből vettgyönyörű részek felidézésével illusztrálja.Ennek érzékeltetésére álljon itt egyhosszabb idézet részlete: „Az erős illat,mely a virágzó füzesből a langyos szellőszárnyain szétáradt, arcába özönlött, s mígkábító illatát magába szívta, a lábai előtt aföldet hóvirágok fehér fejecskéivel és ragyogósárga kankalinokkal borította be atermészet, a sima fű néhány hajlékonyágacskája pedig kihajolt az országútra, sitt, ezek a nászruhába öltözött, virágoságacskák a szellő nyugtalan hullámain ides tova lebegve őt is megérintették, akialattok állott, s hullatták aranyos hímporukat,amely a méhek zümmögő danája mellett,a nap aranysugaraiban fürödve új illatárralöntötte el arcát és keblére szállott."Szilágyi Imre