4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Limes 119 Szemleszerkesztőként két év szigorított börtönreítéltek. Bogović a sivár jelentől elfordulvaa múlt ábrázolásában keresi az őt izgatókérdésekre a választ, miközben írásaivalszórakoztatni és nevelni is akarta olvasóit.A Gyilkosság Grebengradon címűművében, amely a 17. században, BethlenGábor hadakozásai idején játszódik, sokannagy bizakodással várták a fejedelem hadait.„Bogović olvasatában a közös, horvát-magyarmúlt e bizakodást, a Habsburgoktólvaló függetlenedés lehetőségét sugallófejezete az önkényuralom évtizedébenpéldázattá transzponálódott", állítjaLőkös István.A kötet egyik kiemelkedő fejezete azAugušt Šenoát bemutató rész. Ez nem isvéletlen, hiszen Lőkös szerint „AugustŠenoa két évtized leforgása alatt - öt történelmiregényével - a műfaj horvát változatáteurópai szintre emelte. Teljesítménye- túlzás és elfogultság nélkül állítható- korszakteremtő: a horvát romantika általalett teljessé."És itt megint érdemes felfigyelni LőkösIstván módszerére. Šenoa egyik fő művét,a Gubec Máté-féle parasztfelkelést ábrázolóParasztlázadást, úgy mutatja be, hogynem csupán a téma Šenoát megelőzővitára ösztönzött három irodalomkritikust,s hogy a némi leegyszerűsítéssel a naturalizmusés realizmus hívei között folyó vitaeredményeképpen a regény Nemec szavaival„a modern ember törekvéseinek és létformájánakfő kifejező eszközévé lett ahorvát irodalomban."Az ezután következő két hosszabb fejezetmár a hosszú életű Gjalski munkásságátmutatja be, aki a Bach-korszaktólkezdve az 1929-ben bevezetett királyi diktatúráiga horvát történelem számos alapvetőfordulatának volt szemtanúja, s mindeztermészetesen nem maradt hatás nélkülszépírói munkásságára. A horvát történelemkét fontos alakjának, Starčevićnek ésKvaterniknek a tisztelője egy idő múlvaszembefordult a jogpárti elvekkel, amit ígyindokolt meg: „Ebben az időben szakítottama jogpártisággal, aminek oka az volt,hogy az én jogpárti elvbarátaim a magyarokkalegyütt ünnepelték a szerbek legyőzőjét,Kerim pasát." A korabeli horvátokdilemmáját jól kifejezi egyik elbeszélésköteténekközponti alakja, aki „werbőczyánusmagyarbarát voltára büszke úr,akinek tudatában jól megfér az illírizmusellenességa horvát hazafiúi érzülettel,s akit a magyarok ennek ellenérefeldolgozását ismerteti, de ezzel összefüggésbenillírbarátnak, az illír mozgalom hívei magyara horvát irodalom számos, ezzelvalamilyen kapcsolatban lévő elágazását isbemutatja, hogy azután kitérjen a „GubecörökségŠenoától Krležáig ívelő, nemzettudat-formálószépírói interpretációi"-nakeszmetörténeti végiggondolására is.Mindez alkalmat ad számára, hogy bemutassaazokat a horvát személyiségeket is,akik alapvető mértékben befolyásolták akorabeli horvát politikát, illetve Krležagondolkodását.Rövid, de nagyon tartalmas fejezetbenmutatja be, hogy az a tény, hogy a Šenoátkövető fiatal nemzedék egyaránt figyeltlakájnak tartanak."A horvát értelmiségiek persze nem csupána magyarok okán vitáztak egymással,de a szerbekkel is komoly nézeteltéréseikvoltak. Gjalski egyik művében egy szerbszínész a „zágrábi csirkéskofák és ficsúrokmodorában gúnyolódik" a horvátokon,s elmondja, hogy szerinte néhány tengerpartihorváton kívül nincs is több horvát,hiszen Dalmáciában mindenki szerb, Zágrábkörnyékén pedig szlovén. Horvát ellenfelenem marad adós, mondván, a szerbeklényegében cigány eredetűek, s csakmai lakóhelyükön tanulták meg a horvátmind a nyugat-európai, mind pedig az nyelvet. Ez az egymás identitását kétségbevonóorosz regény fejlődésére, milyen elméletimagatartás kétségkívül a 19. szá-