4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Szilágyi Imre 62 Nemzeti programok: szlovénnyelv egyik megalkotójáról, s a szocialisták véleménye szerint úgy tűnt, mintha kisebbíteniakarta volna (az általánosan tisztelt) Trubar érdemeit.9A Preporod körül csoportosulók nem nyilatkoztak minden kérdésben teljesen egységesen.A lap első számában megjelentetett Bevezetőben szorgalmazták, hogy a szlovénoktanulják a szerbhorvát nyelvet és a cirill írásmódot. Ellenezték a szlovénokautonomista, szeparatista és önmaga felé forduló álláspontját, s úgy vélték, hogy „egyetlenszlovén-horvát-szerb organizmus érdekében kell dolgozni". Volt, aki élesen kritizáltaaz Egyesült Szlovénia programját. Franc(e) Fabjančič, 1912. december l-jén megjelentírásában (Miért akarunk jugoszlávok lenni?), tevékenységüket a germanizáció ellenitörekvéssel magyarázta. Szerinte ez ellen a veszély ellen a délszlávok között kellkeresni a segítséget. „A délszláv népek együtt 20 millió lelket számlálnak, önmagábanminden egyes nép kicsi és jelentéktelen, ha azonban mindnyájan egyetlen népi egységbeegyesülnek, hatalmas erőt alkotnak, és a németek más ellenségeivel együtt könnyedénmegakadályozhatják a nagynémet törekvések megvalósítását...Ezért a mi folytonosnemzeti kötelességünk, hogy valósítsuk meg a délszlávok ezen nemzeti (narodno)egyesülését." Tevékenységük második okaként a kultúra jelentőségét nevezte meg.Úgy vélte, a szlovénok kulturálisan kevésbé fejlettek, mint Európa más népei, s kicsinységükmiatt magasabb kulturális szintet csak „mint a kulturálisan és nemzetilegdélszláv egység tagjai" (kot člani kulturne narodne enote jugoslovanske) érhetnek el.1913 januárjában pedig arról írt,10 hogy „a délszláv ifjúság a szlovénokat, a horvátokat,a szerbeket és a bolgárokat az egyetlen délszláv nép/nemzet (narod) tagjainaktekinti..., amelyek a politikai egyesülés után az egymás közötti egyenjogúság alapján,a törzsi kereszteződés és a kulturális egység által csupán egyetlen, új, megbonthatatlanjugoszláv néppé formálódnak, amelynek egyébként négyféle hagyománya van". A szlovénközvélemény felháborodott, s az a tény, hogy a Preporod híveit illírizmussal vádolták,már 1913 márciusában arra kényszerítette egyiküket, hogy megpróbálja pontosítania róluk alkotott képet. Visszautasította, hogy az illírizmus hívei lennének, aztállította, hogy egyáltalán nem kívánják az erőszakos nyelvi egyesítést, de meghagytaannak lehetőségét, hogy a természetes fejlődés ebbe az irányba hat majd. Szerinte adélszlávok majd megmutatják, „hogy új fogalmat lehet alkotni a nemzetről...Háromnép egy nemzeti testet alkot majd a legteljesebb szabadság és a legteljesebb demokráciaelve alapján. Ebben a teljességben érvényre jut majd minden individualitás, és valamennyiapró rész szabadon dönt majd az összes kérdésről."Egyáltalán nem volt azonban közöttük e kérdésben egység. Juš Kozak például, 1913májusában, azt állította, hogy „ezzel az ideával eltűnik a jelenlegi szlovénság is, éscsupán jugoszlávok fognak élni". (Rostohar egy írásából egyértelmű, hogy a felsőbbiskolát végzett fiatalok körében ez a gondolat már korábban is gyakran elhangzott).Cankar előadása előtt a Preporod hívei voltak az egyedüliek a szlovén értelmiségiekközött, akik határozottan Ausztria-ellenesek voltak. Meggyőződésük volt, hogy Ausztriasoha nem járul hozzá a Monarchia trialista jellegű megváltoztatásához, s a szlovénnemzeti kérdést egyértelműen az Osztrák-Magyar Monarchia keretein kívül akartákmegoldani.Rostoharról két okból kell szólni. Egyrészt azért, mert ő erőteljesen kritizálta aPreporod körét, s ő volt az, aki burkolt illíristáknak nevezte őket." Másrészt azért, mertbár ő még Ausztrián belül kereste a megoldást (a Monarchia föderalisztikus átalakításánakvolt a híve), de egy 1912-ben megjelent írásában ezt leszámítva számos olyan