4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Szilágyi Imre 61 Nemzeti programok: szlovénRészben e tényezők, részben az 1830-as években felbukkanó szláv kölcsönösséggondolata is hozzájárult ahhoz, hogy a szlovénok is bekapcsolódtak a fent említettharmadik kérdéskör megvitatásába, a délszlávok együttműködésének kérdésébe. Ezt azegyüttműködést a 19. század harmincas éveiben illírizmusnak, a század második felétőljugoszlávizmusnak nevezték. Ezen ideológia központjában egyebek között az a kérdésállott, hogy milyen formát öltsön a délszlávok együttműködése, kinek a vezetéséveltörténjen meg, egyenrangú népek együttműködéséről legyen-e szó, vagy a délszlávnépek rendeljék-e magukat alá egyik vagy másik nép (mindenekelőtt a szerbek vagy ahorvátok) bekebelező törekvésének. Voltak, akik úgy vélték, hogy a délszláv népekvalójában egyetlen délszláv törzs egyes, a történelem által elszakított ágai, s a feladataz, hogy egy új délszláv államban ismét jöjjön létre a törzs egykor meglévő egysége. Aszlovén értelmiségiek közül Stanko Vraz (1810-1851) hajlandó volt odáig elmenni ahorvátokkal való együttműködésben, hogy végül is szlovén helyett horvát költő lett.Bár Ljudevit Gaj (1809-1872) és az illírizmus más képviselői azt állították, ők nemvárják el a szlovénoktól, hogy beolvadjanak a horvátok közé, hogy egyetlen (lényegébenaz egyik horvát nyelvjárásnak megfelelő) irodalmi nyelv jöjjön létre, a szlovénértelmiségiek úgy vélték, komoly jelek utalnak arra, hogy valójában mégis csak erretörekszenek, ők pedig ezt elutasították. France Prešerennek (1800-1849), a szlovénokegyik legnagyobb költőjének Vrazhoz írt leveléből arra következtethetünk, hogy Gajezt káros „krajnai [értsd szlovén, Sz. I.] szeparatizmusnak" tekintette.7Az aggodalmak ellenére a továbbiakban is felmerült a szlovénok és a délszlávokegyüttműködésének szükségessége. Matija Majar (1809-1892), aki már 1848-ban isszorgalmazta a horvátokkal létrehozandó szövetséget, 1867-ben Karintiában kelt levelébenmár arról írt, hogy Jugoszlávia legnyugatibb szögletében él. A horvátok és aszlovénok körében egyre élénkebb tárgyalások, és persze viták folytak a jugoszláv ideamegvalósíthatóságáról.8Közvetlen előzményekEz az elképzelés hol erősebben, hol gyengébben, folyamatosan jelen volt a 19.század második felének délszláv gondolkodói körében, s 1908-ban, Bosznia-Hercegovinaannexiója következtében, újabb lendületet kapott. Ebben az időben, az említettirányzatok szlovén képviselői között komoly harcok dúltak, ugyanakkor gyakran fontoskérdésekben is egyetértésre jutottak. Lényegében valamennyien a Monarchián belülidélszláv együttműködés valamilyen formájának hívei voltak, de egyiküknek semvolt teljes mértékben kidolgozott nézetrendszere a szlovén nemzeti kérdés megoldásáról.Külön szót kell azonban még ejtenünk Fran Ilešičről (1871-1942) és azokról, akika Preporod című lap körül csoportosultak, valamint Mihajlo Rostoharról (1878-1966).Az irodalomtörténész Ilešič, a jugoszláv eszme híve, a szlovénok és a délszláv népeknyelvi-kulturális közeledését, „a horvátok és szlovénok teljes egységét" hirdette. Nemakarta ugyan, hogy a szlovénok azonnal elhagyják saját nyelvüket, úgy vélte azonban,hogy a teljesen tudományos jellegű műveket írhatnák szerbhorvát nyelven, a fejlődéspedig magával hozná, hogy „egyetlen csúcs irodalmi nyelv jöjjön létre erőszakoskodásnélkül." Ilyen jellegű írásai miatt őt tartják az úgynevezett új illír mozgalom képviselőjének.1908-ban előadást tartott Primož Trubarról (1508-1586), a szlovén irodalmi