4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Bada Zoltán 28 Nemzeti programok: szerbintegrációt szorgalmazó és sürgető programot hozott létre.23 Röviden összefoglalva, ahárom külföldi diplomata - David Urquhart, Adam Czartoryski és František Zach -kiváló közvetítő és tanácsadói elő-munkát végezve megadott egy külpolitikai irányvonalat,egy keretet, amelyet aztán Garašanin a helyi szerb viszonyokhoz igazított, idomított.A belügyminiszter mindvégig fegyelmezetten szem előtt tartotta Miloš Obrenovićfejedelem 11 évvel korábbi gondolatait és a szerb állam pillanatnyi külpolitikai lehetőségeit,és ennek szellemében egy „magabiztos hangú okiratot" fogalmazott meg.24A szerb történettudomány viszont ma is érthetetlennek tartja azt, hogy aNačertanijénak nem maradt fönn az eredeti kézirata! A kézirat eredeti példánya tisztázatlankörülmények között pont akkor tűnt el nyomtalanul(!), amikor 1906-ban a SzerbKirályság és az Osztrák-Magyar Monarchia között kezdetét vette az ún. vámháború, aDelo című radikális folyóirat pedig a nagy nyilvánosság számára is közzétette Garašaninmemorandumát. Azóta sem került elő! Annyi bizonyos, hogy a dokumentumnak mindösszekét szerb nyelvű és kézzel írt másolata maradt fenn. Mindkettőt a belgrádi SzerbNemzeti Könyvtárban a kéziratok osztályán őrzik.25 Az osztrák-magyar diplomáciaiszolgálat leleményességének köszönhetően, Ilija Garašanin emlékiratának van két korabeliidegen nyelvű másolata is: a német nyelvű másolatot 1883 óta őrzik a BécsiLevéltárban,26 míg a magyar nyelvű változat 1883-ban vagy 1886-ban került a MagyarOrszágos Levéltár birtokába.27 A Thim József (1864-1959) orvos és történész által1886-ban feltárt magyar nyelvű szövegváltozatról ma sem tudják biztosan megállapítani,mikor is készült valójában. Csupán feltételezik, hogy a Bécsben őrzött német nyelvűváltozattal azonos időben (1883). Nagyon különös, hogy a magyar tudós a 20. századelső évtizedeiben már nem tudta megtalálni a Načertanije magyar nyelvű példányát azOrszágos Levéltárban, mert valahogy annak is nyoma veszett!28A 19. század második felében a szerb államvezetésnek a diplomáciai óvatosság diktáltaa hosszú hallgatást és titoktartást. Ennek következtében a Načertanije létéről csakegy nagyon szűk kör tudott: Mihailo Obrenović fejedelem 1861-től, míg egyes miniszterekés vezető politikusok csak 1888-tól - vagyis öt évvel azután, hogy a bécsi udvarmár tudomást szerzett róla!29 A szerbiai nagy nyilvánosságnak még további 18 évetkellett várnia arra, hogy a Delo jóvoltából ő is értesülhessen az emlékirat létezéséről!30Ljušić professzor azt állítja, hogy Milenko Vukićević a maga, nyomtatásra kerülőszövegpéldányát csakis az 1903. évi „májusi fordulat" után kaphatta I. Petar Karađorđevićkirálytól. Azt már tudományosan bebizonyították, hogy az új uralkodó tényleg rendelkezettaz emlékirat (egyik) példányával! Ezen nem kell különösebben elcsodálkozni,ha tudjuk, hogy Ilija Garašanin dokumentumát már 1845 elején átadta I. PetarKarađorđević ősének, Aleksandar Karađorđević fejedelemnek. Attól kezdve pedig aszerb nemzet „külpolitikai iránytűjének" nevezett emlékiratot a Karađorđevićek fejedelmiés családi levéltára őrizte több évtizeden keresztül.313. Az új szerb állam eszményképe és a Načertanije tartalmi szerkezeteIlija Garašanin memorandumának érdemi része maga a szerb állam. A politikuselképzelése szerint a kiinduló mag, vagyis az alapterület a korabeli Szerb Fejedelemséglenne, amelyhez idővel csatlakozna Bosznia, Hercegovina, Montenegró (szerbül: CrnaGora) és Ószerbia (szerbül: Stara Srbija - napjainkban Koszovót és Észak-Albánia egyrészét öleli fel).32 Garašanin és kortársai Szerbia nemzeti és területi megújulásának